| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Merünk hinni a csodákban?

Lekció: Gen 3, 22-24

»²²Azután ezt mondta az Úristen: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, ²³kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.

²⁴És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.«

Textus: Kolossé 1,19-23

»¹⁹Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, ²⁰és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

²¹Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, ²²most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.

²³Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem.«

Előima:

Urunk Istenünk, magasztalunk Téged, hogy Te igazságos, ugyanakkor kegyelmes Isten vagy. Köszönjük, hogy még adsz lehetőséget és időt arra, hogy minél többen megismerjenek Téged, és köszönjük azt is, hogy akik megismertek Téged, azokat sem hagyod magukra, hanem szólsz hozzájuk, és tanácsolod őket.

Ezért jöttünk ma ide Urunk. Hogy halljuk és figyeljük szavad, mert tudjuk, hogy ha Hozzád fordulunk, akkor nem hagysz minket magunkra, hanem megsegítesz bennünket.

Urunk, Te azt ígérted, hogy minden nap velünk leszel, ezért most arra kérünk, hogy légy jelen közöttünk. Küldd el Lelked, hogy elevenítse meg a holt betűt, és erősítse meg a gyenge emberi szavakat, hogy valóban Te szólj most hozzánk.

Szenteld meg Urunk a mi istentiszteletünket jelenléteddel. Jézus Krisztus nevéért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Szeretett Testvéreim!

Volt egy üzletember, aki úgy élte mindennapjait, hogy kihasználta embertársait, csak a saját érdekeit nézte, és nem érdekelte, ha valaki másnak kárt okozott, hanem csak saját magával törődött, és állandóan azon gondolkodott, hogy hogyan lehetne vitát szítani, mert abból ő hasznot tud húzni. Biztos találkoztunk már hasonló emberrel, mert sajnos sokan élnek így manapság. 

Aztán egyszer ez az ember megjelent a templomban, már nem az érdekelte, hogy kit hogyan lehetne kihasználni. Nem kihasználni akarta az embereket, hanem velük együtt lenni, segíteni őket, nem csak anyagilag, hanem lelkiekben is. Mi történt? Egy igazi csoda.

Biztos találkoztunk már olyan emberrel is, aki nem csinált mást, mint az alkoholba menekült, és minden pénzét az italra költötte, csak hogy ne kelljen szembenézni a nehéz körülményekkel, csak hogy ne kelljen szembenéznie magával. Pont ez a menekülés az, ami felemészti az összes energiáját és pénzét, amivel ha jobban élne, talán teljes életet tudna élni. Egyszer azonban ez az ember is megjelenik egy gyülekezetben, rendezett élete van és megtalálta a helyét ebben a világban. Mi történt? Egy csoda.

Vannak emberek, akik keresztyén családban és a gyülekezet között nőnek fel, mégsem tapasztalják meg azt a valamit, amiről minden nap hallanak, de amiről nem tudják, hogy valójában mi is az. Mégsem merik elmondani, mégsem mernek kérdezni, mert mi van, ha megtudják, hogy ő nem is tudja milyen az.

Aztán egyszer csak ők is megtapasztalják. Keservesen, hosszasan, megharcolják a saját harcukat, és végül rájönnek arra, amit már nagyon sokan tudtak a gyülekezetben. Ők is átélik a csodát.

És nagyon sok ilyen történetet mondhatnánk el, mert legalább annyi van, amennyien itt ülünk, mert mindannyiunknak megvan a saját története, a saját harca, a saját kis útja, ami végül idevezetett minket, és mindegyik úton van egy dolog, ami nem hiányozhat. Ez pedig a csoda.

Csoda, mert nem természetes. Csoda, mert nem magától értetődő. Csoda, mert nem idézhetjük elő, nem logikus, nem uralkodhatunk felette, sokszor nem is értjük, hanem csak átéljük, … hogy (végre!) békességben élhetünk Istennel. Rátalálunk a békességre, ami annyira hiányzik az életünkből. Megtapasztaljuk azt, hogy nekünk semmi félnivalónk nincs az Istentől.

Ez korántsem természetes érzés. A bűneset óta nem. Ugyanis a bűneset után az Isten és az ember nem élhet zavartalan közösségben. Azóta az ember egyre jobban távolodik Istentől, verseng vele, a helyébe akar lépni, és el akarja felejteni, hogy Isten az, aki teremtette, aki hatalmasabb nála. Az ember harcol, a bűneset óta harcol az Istennel, hogy ne kelljen engedelmeskedni, hanem hadd legyen a saját ura, hisz ő már tudja, hogy mi a jó és mi a rossz. A gond csak az, hogy nem tud vele élni, nem tud helyesen dönteni. Az ember harcol az Isten ellen, nem nyugszik, és nem talál békességet. Az ember harcol, talán pont a békéért, és közben mindent tönkre tesz.

Mikor történik meg a csoda? Pont akkor, amikor abbahagyja ezt a harcot. És akkor rájön, hogy teljesen felesleges minden erőfeszítése, ugyanis az ember semmit nem tehet, hogy megbéküljön az élete, hogy nyugalmat találjon, csak annyit, hogy elfogadja azt az Isten kezéből.

Mi már eleve esélytelenek vagyunk, mert amikor megszületünk, máris távol vagyunk Istentől, de nem tudjuk elfogadni ezt, és küzdünk, harcolunk, hogy a közelébe tudjunk kerülni, hogy olyan tudjunk lenni, mint Ő, de ez sehogy sem sikerülhet. Egyedül nem megy, és előbb utóbb be kell látnunk, hogy fel kell adni a harcot, és el kell fogadni, hogy önmagunkban nem tudunk megállni az Isten előtt, de oda kell állnunk. És eljön az idő, megállunk az Isten előtt, és várjuk a jogos büntetésünket. Talán már bele is törődtünk az ítéletbe.

És ekkor a legfőbb Bíró kijelenti, hogy…”Ártatlan”, ekkor kiderül, hogy az adósság számláját valaki már kifizette.

Hogyan lehetséges ez a csoda?

Úgy, hogy „tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”

Mert az Isten és az ember között a bűneset miatt békétlenség támadt, de Jézus azért jött, hogy ezt a békétlenséget megszüntesse. Azért jött, hogy az ember és az Isten között béke legyen, hogy megnyissa azt az utat, ami eddig el volt zárva, hogy rá léphessünk arra az útra és megtalálhassuk az életet, hogy eljuthassunk az Atyához, hogy az embernek ne kelljen elvesznie, hanem Istennel élhessen, olyan közel, mint ahogy az Éden-kertben élt.

Sokan lehetetlennek tartják ezt. Lehetetlen ebben a világban az Istennel élni? Sokszor úgy tűnhet. Sokszor nem akarunk sírni, sokszor nem akarunk szelídek lenni, sokszor nem akarjuk éhezni és szomjazni az igazságot, sokszor nem akarunk irgalmasak lenni, sokszor feláldoznánk a szívünk tisztaságát. Sokszor lehetetlennek tűnik, hogy békesség legyen, és ezért már nem is törekszünk rá, és sokszor belefáradunk, hogy háborgatnak bennünket. És valóban. Néha az ember a könnyebb utat választja, és rögtön ott van valami nyugtalanság. Hogy fogok ezzel elszámolni az Isten előtt?

Ettől a gondolattól pedig elkezd dolgozni bennünk a bűntudat, elkezdünk kétségeskedni, majd kétségbeesünk, és szépen, fokozatosan eltávolodunk Istentől – megint, hiszen nem vagyunk méltók az Ő közelségére. Biztosan sokan éreztük már gyarlóságunknak ezt a terhét. De éppen ebben a lelki mélységben kell, hogy megszólítson bennünket a mai Igénk, éppen ekkor kell, hogy eszünkbe jusson, hogy a legfőbb Bíró mindennek ellenére is tudja azt mondani ránk: „Ártatlan!”

Isten meg tudja bocsátani a mi gyengeségeinket, a mi tévedéseinket, a mi bűneinket. De csak akkor, ha hiszünk Jézus Krisztusban, ha hagyjuk, hogy Ő elénk álljon, hogy eltakarja minden engedetlenségünk és gyengeségünk.

Csak akkor, ha megmaradunk a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottunk, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt.

DE: Csak akkor nem kéri rajtunk számon az Úr a mi bűneinket, ha nem akarjuk kihasználni Jézust, hanem hálából valóban azt tesszük, amit meg kell tennünk, ha azon az úton járunk, amit Ő készített számunkra. Gyakran ez a nehezebb út, és ha sikerül is megmaradnunk rajta, akkor sem szabad elfelejtenünk egy percig sem, hogy semmink nincs, amit ne ajándékként  kaptunk volna.

Lehet valaki szent, hibátlan, feddhetetlen? Nem. De Isten úgy tekinthet rá, mert ha valaki feladja az ellene való harcot, és elfogadja Jézus segítségét. Akkor megtörténik a csoda.

Ha valaki átél egy csodát, az meghatározza az életét, az nem tehet többé úgy, mintha nem történt volna semmi.

Merünk hinni a csodákban? Kutyából nem lesz szalonna, tartja a közmondás, és gyakran felfedezzük, hogy bizony milyen igaz ez a mondás. A rossz tapasztalatok már teljesen elhitetik velünk, hogy csodák bizony nem léteznek, ez pedig gyakran eredményezi azt, hogy már észre sem vesszük a csodát, már nem is hiszünk benne.

Egy férfit börtönbe zártak emberölésért. A börtönbe járt a lelkész és prédikált a foglyoknak. Ő meghallgatta a prédikációt, és megtörtént a csoda. Felismerte, hogy az addigi élete bizony nem sok dicsekvésre ad okot. Komolyan vette, hogy meg kell változnia, és ez az ember, történetesen fogékony volt a zenére, elhatározta, hogy elvégez egy kántorképzőt. Erre volt is lehetősége a börtönben, és egy jó kántor lett belőle, azonban amikor kiengedték a börtönből, nem talált állást, mert senki nem mert egy gyilkosnak állást adni. Mit tegyen ilyenkor az ember? Nem egyszerű a helyzet. Mi vajon merünk hinni a csodában?

Mert csodák igenis vannak, és a legnagyszerűbb csodáról szól a felolvasott igeszakasz, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia itt lakott a földön… közöttünk, hogy békességet szerezzen a keresztfán kiontott vére által.

Ma már máshogy van jelen ez a csoda a mi életünkben. Ma már nem találkozhatunk testben Jézussal, hanem az Ő Szentlelke által akar jelen lenni az életünkben. Vegyük észre az Ő munkáját, legyen nyitott a szemünk kisebb nagyobb csodáira, és segítsünk másoknak is észre venni. Ne kételkedjünk hát, hanem szilárdan és egyenesen maradjunk meg a hitben. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |