Reformátusok Lapja 2005/36. száma tartalmából:
       (2005. SZEPTEMBER 4.)

Újabb hátrányos megkülönböztetés...
Beszélgetés a Zsinat lelkészi elnökével
Bölcskei Gusztávval

- A diakóniai szolgálat mindig is az egyház kiemelkedő munkaágai közé tartozott. Jól emlékszünk még, mennyi ispotály, aggmenház, szeretetotthon működött Magyarországon a két háború között, egészen az államosításig. Ma is egyházunk előterében van ez a szolgálat, nagyon sokan tevékenykednek ezen a területen szeretetteljes és áldozatos odaadással. Ezért is döbbentettek meg bennünket az elmúlt napok hírei, hogy a szaktárca igyekszik visszaszorítani ezt a szolgálatot, amely különösen az egyházakat – így a református egyházat is – hátrányosan érinti…

– Néhány napja – a történelmi egyházak képviselőivel együtt – látogatást tettünk az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumban, hogy elmondjuk a véleményünket a készülő, új szociális törvénytervezetről. Írásban is átnyújtottuk a szakértőkkel egyeztetett álláspontunkat, amelyben nagyon sok észrevételt, kritikát is megfogalmaztunk.
Ezen a találkozón a szaktárca minisztere nagyon pozitívan beszélt az egyházi intézményekről, az egyházak szerepvállalásáról. Mondhatom, bátorított bennünket, hogy a szociális alapellátásban is – házi gondozás, otthonápolás, stb. – az egyházak minél nagyobb mértékben legyenek jelen. Ehhez képest valóban lesújtó a tény, ami napvilágra került, s a Miniszter Asszony sem cáfolta: ti. hogy írt egy levelet a Miniszterelnök Úrnak, amelyben „nemkívánatos következményként” jelezte, hogy növekszik az egyházi intézmények száma és az egyházak egyre inkább meghatározó szerepet töltenek be a szociális területen. Ez a két dolog nagyon fájdalmas ellentmondást tükröz, hiszen amit a Miniszter Asszony levelében megfogalmazott, az azt jelenti, hogy valójában nincs szükség az egyházak – így a református egyház – szerepvállalására. A másik „nemkívánatos következmény”, hogy több milliárd forintos hiány keletkezett az államháztartásban, vagy a minisztérium költségvetésében, ami azt sugallja, hogy az államháztartási hiány egyik fő oka az egyházak mohósága, telhetetlensége. Értetlenül állunk a Miniszter Asszony levelében megfogalmazottakkal szemben, s megint csak azt érezzük, hogy ezt a megközelítést egy vékony hajszál választja el attól, hogy országunk egyes vezetői újfent a klerikális reakció képviselőiként tekintenek ránk. Azt gondoltuk, ezt már régen elfelejthetjük, de emlékezzünk csak arra a heves vitára is, amely az egyházi iskolák finanszírozása körül alakult ki, a tavalyi esztendőben. Óhatatlan, hogy ne látnánk összefüggést e két dolog között.

- A Miniszterelnök Úrnak írt levél tartalmát illetően, tehát nem történt egyeztetés a szaktárca minisztere és az egyházak között?

– Arról, hogy a Miniszter Asszony ilyen előterjesztést tesz, vagy hogy azt javasolja, hogy vizsgálják felül a kormánynak a Vatikánnal kötött szerződését – amelyik garantálja a kiegészítő normatívát az egyházak számára és a felülvizsgálat nyilván ennek a megszüntetéséhez vezetne –, nem történt egyeztetés. Az első egyeztető megbeszélés során – kb. két héttel ezelőtt – a szociális törvény készülő módosításáról volt szó, s ezen a héten kerül sor egy újabb egyeztetésre, az egyházak szakértői és a minisztérium képviselői között. Ennek azonban nem tárgya az a nagyon durva és drasztikus lépés, amelyre a Miniszter Asszony levelében utal.

- Kérem Püspök Urat, fogalmazza meg olvasóink számára, mi is az a kiegészítő normatíva!

– Igen, e tekintetben is nagyon világosan kell látnunk. Azt állítja a Miniszter Asszony, hogy az önkormányzatok tömegesen adják át az intézményeiket az egyházaknak és ezért keletkezik több milliárd forintos hiány a költségvetésben. Ezt nagyon egyszerű megcáfolni, hiszen ismereteim szerint a több, mint ötven intézményünkből kettő van, amelyet az elmúlt években vettünk át. Hát ez igazán nem nevezhető tömegesnek… A másik, ha ez valóban úgy is lenne, akkor az csak azt bizonyítaná, hogy az önkormányzatok az alapnormatívából nem tudják működtetni ezeket az intézményeket. Tehát egy bentlakásos idősek otthonának a működtetése csak a normatíva és a kiegészítő normatíva együtteséből lehetséges. Szó sincs arról, hogy az egyházak ennek kapcsán jogosulatlan előnyhöz jutnának, vagy sérülne az esélyegyenlőség. A kiegészítő normatívát ugyanis úgy számítják ki, hogy megnézik, hogy egy adott esztendőben az önkormányzat mennyit fordított a nála maradt adóbevételekből, saját forrásokból az intézmény fenntartására, s ennek az átlaga adja a kiegészítő normatívát. Miután az egyházak nem rendelkeznek náluk maradt adóbevétellel, éppen ezért esetükben ezt helyettesíti a kiegészítő normatíva. Egyébként az alapítványok és a civil intézmények sem kapják meg ezt a támogatást.

-Visszatérve a szociális törvényre, melyek azok a területek, amelyek elsősorban az új szabályozás középpontjában állnak?

– Van néhány olyan drasztikus eleme, amelyik alapvetően nyúl bele a szociális ellátás és az intézmények rendszerébe. Ezek között számunkra a legnagyobb gondot az ún. „kapacitás befagyasztása” jelenti, amin azt kell érteni, hogy két évig nem lehet egy intézményben új férőhelyet létesíteni. Illetve lehet, csak azt az állam nem finanszírozza. Az igazság pedig az, hogy egy elöregedő társadalomban egyre nagyobb az igény erre a fajta gondoskodásra. A másik probléma a „differenciált normatíva”, amelyik személyre szabottan állapítaná meg, hogy melyik gondozott után hány százalék normatíva jár. Ez egy teljesen életidegen elgondolás, hiszen idős korban nagyon könnyen következhet be állapotromlás. Ha tehát az intézmények a minél súlyosabb állapotban lévő emberek után normatívát kapnak, akkor nem lesznek érdekeltek abban, hogy meggyógyítsák, rehabilitálják ezeknek az embereknek az állapotát. Továbbá, az új törvénytervezet korlátozza, illetve meg kívánja szüntetni a szabad intézményválasztás jogát. Aki idősek otthonába kíván bekerülni, azt regisztrálják egy központi adatbázisban. Ez teljességgel elképzelhetetlen, hiszen ha valaki, aki a református egyházhoz tartozik, nem döntheti el, hogy melyik református intézménybe kíván beköltözni, az a lelkiismereti és vallásszabadság korlátozását jelenti.

- Püspök Úr szerint, ez magában rejt egyfajta politikai támadást is az egyházak ellen?

– Igen. A fentiek teljes mértékben megalapozzák ezt a feltételezésünket. Mi másra tudnánk gondolni, amikor ilyen és ehhez hasonló meghatározásokat hallunk az egyházakkal kapcsolatban: nem kívánatos, hogy ők okozzák a költségvetési hiányt, stb. Azt gondolom, hogy ez egyfajta figyelem elterelés is, hiszen ne felejtsük el, hogy az idei esztendőben szinte minden hónapban akadozott a normatíva és a kiegészítő normatíva kifizetése: vagy nem érkezett meg, vagy pedig nagyon nagy késéssel, amely az egyes intézményeknél komoly működési zavarokhoz vezetett. Nagyon jól tudjuk, hogy a társadalombiztosítási és egyéb járulékok befizetési határideje kötött, ha valaki azt elmulasztja, akkor jön a késedelmi kamat, a bírság – ami szintén nagyon sok problémát vonhat maga után.

- Lát esélyt arra Püspök Úr, hogy az egyházak – összefogással – meg tudják akadályozni ennek a törvénymódosításnak a hatályba lépését?

– Mint említettem, egy nagyon alapos és részletes szakmai véleményt nyújtottunk be a minisztériumnak, s én még mindig bízom abban, hogy ezen a törvénytervezeten lehet javítani, értelmes módosító javaslatokkal. Ez a törvénymódosítás egyébként nem csak az egyházakat, az egyházi idős otthonok gondozottjait hozná nehéz helyzetbe, hanem gondot okozna az egész szociális területen. Tehát nekünk vannak és lesznek szövetségeseink, akikkel össze tudunk fogni, mert vannak közös érdekeink az alapítványi, a civil és az önkormányzati fenntartású intézményekkel is, s ezeket a közös érdekeket nekünk meg kell jelenítenünk.
Egyéb iránt egy nemzetközi szerződést felbontani – a kiegészítő normatíva megszüntetése miatt – nem olyan egyszerű dolog egy jogállamban…

NAGY LENKE

Az oldal Internet Explorer böngészővel, 800x600 illetve 1024x768-as felbontás mellett a legélvezhetőbb!

Telefon: (52)410-811 | Email: Az oldal készítője és karbantartója: | Tartalom:
| Technikai háttér: és | Egyházközségünk számlaszáma: 11738008-20012917 |
1%+1%: Az Országos Református Egyház technikai száma: 0066 | A „Debrecen Nagyerdei Református Egyházközségért és
Ifjúságáért” alapítvány adószáma: 18545269-1-09 |