„Ti vagytok erre a tanúk”
 

Textus:  Ézsaiás 2,1-5

„Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: Az utolsó napok-ban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kar-dot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságá-ban!”

Imádság:

Mennyei Atyánk! Seregek Istene, Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy megállhatunk itt most előtted, hogy ezen a héten is megtartottál bennünket, és hogy a legcsodálatosabb napon is felvirrasztottad ránk ezt a napot, hogy itt lehetünk az Úr házában és hallgathatunk Téged! Lényeddel együtt dicsérünk Téged, örömmel, tudván azt, hogy minden adomány, minden jó ajándék Tőled származik. Kérünk, bocsásd meg nekünk, hogy oly sokszor elfelejtkezünk rólad, hogy nem tartunk Úrnak, Istennek, a mi életünkben nem adjuk át a helyet teljesen neked, és nem tapasztalhatjuk meg azt a csodát, amit csak Te tudsz elvégezni a mi életünkben. Kérjük, bocsáss meg és segíts meg minket. Segíts meg, hogy küldetésünket elvégezhessük, hogy utunkat végig járhassuk, és minden rászorulónak segítségére lehessünk. Segíts, hogy át tudjuk adni az örömüzenetet, amit ránk bíztál, hogy a Te drága evangéliumodat, azt örökké terjesszük a világban, és bizonyságot tegyünk arról, hogy mindaz igaz, amit Te kijelentettél igédben, amelyet oly sokszor megtapasztalhatunk életünkben. Kérlek, légy most is velünk ezen az alkalmon, és Szentlelkeddel munkálkodj a mi szívünkben, és kérünk, végezd el azt a csodát mindannyiunkkal egyen-egyenként, hogy megismerjünk és dicsőítsünk Téged. Áldunk, és magasztalunk Urunk mindenért, örökkön-örökké dicsőítjük a Te drága neved.
Ámen!

Kedves Testvérek! Mi jut eszünkbe, amikor ezt a szót halljuk, hogy tanú? Lehet, hogy valakinek Pelikán elvtárs, esetleg Jehova tanúi, vagy esetleg a bíróságok, vagy valami más is? És akkor most olvassuk az igét:

Lekció: Lukács 24,44-49

„Majd így szólt hozzájuk: «Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban.» Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: «Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, s hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.»”

Talán érthető, hogy miért kezdtem igefelolvasás előtt egy rövid kérdéssel. Mert ha fölolvassuk ezt az igét, és utána tesszük fel a kérdést, hogy mi jut eszünkbe, hogy tanú, akkor úgy gondolom, hogy szinte mindannyiunknak azonnal az, amit egy fél perccel ezelőtt olvastam volna: Ti vagytok erre a tanúk. De ha nem halljuk frissen Jézusnak ezen szavait, csak erről van szó, hogy tanú, akkor mint keresztyén ember, mi jut eszünkbe? Eszünkbe jutna Jézus szava? A küldetésünk? Vagy minden más, amit az előbb szóba hoztam?

„Ti vagytok erre a tanúk” – mondja Jézus. 

Három területet szeretnék említeni a fölolvasott ige alapján, amiről tanúskodnunk kell:

1. A nagyívű isteni szabadító terv, hiszen ismerve a Szentírást, az Ószövetséget, látnunk kell, megismerhettük, hogy van egy nagyívű isteni szabadító terv. Megteremtett minket, szabad akarattal megajándékozott, útmutatást adott nekünk, és választási lehetőséget kínált fel nekünk. Másrészről pedig felkészült az engedetlenségünkre is. Hiszen ahol szabad akaratot adnak, ott benne van a pakliban az engedetlenség lehetősége is. És akkor mit fog tenni? Az örökkévaló Isten felkészült arra is, hogyha az ember az engedetlenség útján jár, ezért a szabadítás tervét előre elkészítette, még e világ teremtése előtt a Fiú már igent mondott, hogy eljön ebbe a világba, hogy így a visszatérés lehetőségét fölkínálja nekünk. És Jézus erre utal, mármint föltámadott Úr mennybemenetele előtt, hogy ezt jelentette ki az Isten Mózes, a próféták, a Zsoltárok – ez az Ószövetség három nagy könyvcsoportja –, tehát a törvényben a próféták által és az ún. tanítói könyvek, Zsoltárok, Példabeszédek, és még ott néhány könyv, vagyis az egész Ószövetség Krisztusra mutat. Az isteni üdvözítő tervről szól. 

„Ti vagytok erre a tanúk” – mondja Jézus. És amikor erről van szó, hogy tanú, akkor ne Pelikán elvtárs jusson eszünkbe! Amikor erről van szó, hogy tanúk, akkor ezt ne engedjük át valakiknek, akik megpróbálják kisajátítani magukat tanúknak nevezve. Minden krisztuskövető ember tanú. Tanú, bizonyságtételre hívattunk. Tanúja annak, hogy van egy terv. 

Amikor egy házat építünk, egyáltalán akarunk építeni, aztán az készül, és aztán amikor kész van, akkor ott minden, az egész folyamatban többek között arról tesz tanúbizonyságot, hogy volt egy terv. Nem úgy össze-vissza rázódtak össze az építőanyagok, és aztán mindenki dicséri, hogy milyen fantasztikus elosztású, milyen remek ez az épület vagy milyen fantasztikus elosztású. Hanem volt egy terv, hogy akarunk építeni, aztán megterveztük és majd kiviteleztük. És ami megtörténik utána, kivitelezésre kerül, az beszél a tervről. A mi küldetésünknek az egyik fontos területe, hogy lássuk az Isten szabadító tervét, és merjünk erről beszélni. Ember! Sok száz évvel ezelőtt, mármint a terv megvalósulása előtt ennek részleteit az Úr kijelentette. Ez az Ószövetség lényege. Ehhez sokféle eszközt használt fel, és erről mi tanúbizonyságot teszünk. A ház nem úgy kezdődött, hogy kifestettük a szobát, hanem úgy, hogy terv, építkezési terv készült. Az építkezési szándéknak megfelelően. 

2. Tanúk vagytok, ti vagytok erre a tanúk, mondja Jézus. Ez a terv meg is valósult. Nemcsak nagy ábrándozás volt. Mert ugye ábrándjaink vannak. Ez bizonyos szintig nem is baj. ‘Hogyha egyszer sok pénzünk lesz, hogyha egyszer így lesz, úgy lesz… mi olyan kertes házat fogunk építeni, és mi olyat fogunk akkor majd csinálni!’ De meg tudjuk valósítani? 

Nos, miről kell tanúskodnia a krisztuskövető embernek? Arról, hogy az isteni szabadító terv meg is valósult. Nemcsak nagyot álmodni tudott az Isten, hanem nagyot alkotni is tudott az Isten. Nemcsak a teremtésben, hanem a megváltásban is. Hatalmasat alkotott. Vagyis a Jézus halála nem a véletlenek tragikus összjátéka. A szabadító terv megvalósult, ezt Jézus így mondja: Így kellett lennie. És ezt háromszor elmondja ebben a rövid szakaszban. És itt önmaga küldetéséről beszél. 

A szabadító terv megvalósulásáról akkor tudunk beszélni, ha értjük az Írásokat. Ha értjük a szabadító tervet, és értjük annak megvalósulását is. Akkor megnyitotta szemüket, hogy értsék az Írásokat. Értjük? Vagy tudunk belőle idézni szép hosszabb-rövidebb részleteket, csak nem áll össze még bennünk se? Mert akkor miről fogunk bizonyságot tenni? 

A bizonyságtételünk, tanúskodásunk tartalma vonatkozásában tehát a második az, hogy fölismerjük, elismerjük elveszett helyzetünket, és hogy Jézusban megvalósult a megváltás. Mégpedig szenvedő, szolgáló Messiás által. Mert messiásokat várt a világ régen is, Izráel léte előtt is, Izráel is várt, azóta is sok nép várt már mindenféle messiást. Most is sokan valamiféle messiást várnak, hogy úgymond a válságból, egy valamiféle ötlettel, egy mozdulattal úgy emelje már ki Európát vagy a mi népünket. A Messiás szolgáló, önmagát odaáldozó valaki lesz, aki szenved miérettünk és helyettünk, az isteni szabadító tervnek megfelelően. A mi bizonyságtételünknek tehát tartalma vonatkozásában a második eleme ez kell, hogy legyen, hogy az Isten a szabadító tervét meg is valósította, behozta ebbe a világba.

3. A harmadik, hogy ennek a szabadító, megvalósult isteni tervnek milyen hatása van az életünkre. Mert különben szépet beszélünk, de ha életünkre nem nagyon lehetett hatása, vagy arról hallgatunk, akkor azt mondhatják az emberek, hogy hát sok szépet hallottam már, de ez nem működik. De tanúk kell, hogy legyünk, és ha tanúk vagyunk, akkor azt jelenti, hogy részesei vagyunk mindennek.

Életünkre gyakorolt hatásáról is kell, hogy szóljunk. Vagyis hogy mindez több, mint elmélet. Mindez működik, hogy felismertük. Akár vallásos neveltetést kaptunk, akár nem nagyon kaptunk vallásos neveltetést gyermek vagy fiatal korunkban. Felismertük személyes eltévelyedésünket, az érettünk kinyújtott isteni kezet elfogadtuk, visszafordultunk, megtértünk, fölismertük a személyes felelősségünket mindebben, hogy amit az Isten fölkínált nekünk, az akkor lesz a mienk, ha elfogadjuk. Akkor leszünk részesei mindennek, különben csak hallottuk a jó hírt, még talán helyeselünk is.

Életünkre gyakorolt hatása kettős vonatkozásban jelenik meg, ugye. Az egyik az irányváltozás, a megtérés, a megfordulás; de mondhatjuk más képpel is: gazdacsere, bálványok helyett az Úr lesz az Istenem. A másik oldalról pedig a megszentelődés, tudniillik ezen az úton való haladás, ahol egyre inkább a részletek vonatkozásában is az evangéliumnak megfelelővé kezd válni, formálódni életünk. Bizonyságot tenni tehát, hogy békességre találtunk, hogy közösséget találtunk, hogy örömöt találtunk, hogy egy új cél és tartalom határozza meg életünket.

És így érkeztünk el a végéhez: Ti vagytok erre a tanúk. Az isteni szabadító tervre, hogy ez a szabadító terv Krisztusban megvalósult, és hogy ez a mi életünket megváltoztató, meghatározó isteni cselekedet. Erről a három dologról kell, hogy tanúk legyünk.

És akkor nézzük csak! Tanú?! A tanú csak az igazat mondhatja. Emlékezzünk, még a világi bíróság előtt is esküdt kell tenni, meg kell ígérni, hogy csak az igazat... Nos, mi is csak az igazat mondhatjuk. És ilyen értelemben a tanúság, a tanúbizonyságtétel több is, mint az Írás magyarázata. Abban több, hogy már az életünkben való megvalósulásról is merünk beszélni, nemcsak az elméleti részét; hogy igen, az Isten szabadító tervet készített, ezt a Szabadítót behozta ebbe a világba. Abban több a tanúság, a bizonyságtétel, hogy a személyest is hozzá tudom tenni, hogy az én életem számára, ez mit jelent. Egyébként lehet ügyes vagy száraz írásmagyarázat, bibliai igék odadobálása emberek elé. 

Ti vagytok erre a tanúk. Jézus nagyon meredek dolgot mond, amikor – a Lukács evangéliuma korábbi fejezeteire hadd utaljak vissza, ott a 10. fejezetben – azt mondja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat”. Érezzük mi ennek a súlyát? Kiváltságát? Elkötelező voltát? A mi tanúságtételünk ilyen tartalmú, súlyú? Hogy aki titeket hallgat, mondja Jézus a tanítványainak, az engem hallgat. Tudniillik, hogyha rólam tesztek valóban bizonyságot, akkor olyan, minthogyha engem hallgatnának az emberek. A mi bizonyságtételünknek ekkora súlya van. Ennyire magasra emeli Jézus bizonyságtételünknek a tartalmát és az értékét. Vagyis nagy dolgok: élet-halál, üdvösség-kárhozat függ a mi tanúságtételünktől. De nem így van még a mi emberi, világi bíróságaink előtt is? Hát a tanúk szavától nagyon nagy dolgok függnek. Felmentésre juthat vagy elítélésre valaki. A tanúktól függ, hogy mi fog történni. Bizony, a mi tanúságtételünknek is ekkora a hordereje. Élet-halál, üdvösség-kárhozat. Ezért is csak az igazat mondhatjuk.

Szeretett Testvérek! Higgyük, ahogy Ézsaiás könyvében – nem a most olvasott, hanem a könyv vége felé – az egyik fejezetben olvashatnánk, higgyük, hogy az Isten Igéjének ereje van. Hiszen amint Ézsaiás könyve 2. fejezetéből hangzott, az is egy isteni tervről szól, hogy mit fog az Isten elvégezni, hogy hogyan jönnek oda a népek. A könyv vége felé pedig ilyet olvasunk, és merjük mi is komolyan venni, higgyük, hogy „Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza, hanem termővé teszi a földet, így lesz az én igém is” – mondja az Úr. Elvégzi a maga munkáját, eléri a célját, küldetéseit. Csak ezt rajtunk keresztül juttatja el Isten a mai nemzedékhez is. Higgyük tehát, hogy az Isten Igéje élő és ható! Nem mi tesszük élővé, hatóvá, mi tanúskodunk róla. És a tanúságtétel alapján élet és halál munkálója lesz mások számára, mások életében. 

Merjük hinni, hogy bár mi erőtlenek vagyunk, néha nem is tudunk teljesen jól szólni, de az Isten Igéje, hogyha a szabadító isteni tervről szól, ha a Messiásban megvalósult megváltásról szól, és ha amellé oda merjük tenni, hogy a mi életünkben milyen változást hozott, akkor higgyük, hogy igaz, amit Jézus mondott: „aki titeket hallgat, engem hallgat”. Higgyük, hogy elvégzi a maga munkáját. Hogy akkor épp, pont úgy, annak az embernek az életében fogja, akire mi gondoltunk, az nem biztos, de elvégzi a munkáját. Lehet, hogy egészen másokon, akikre nem is gondoltunk. Akit meg agyonevangelizálnánk, úgymond csalódunk. De az Ige élő és ható. Ezzel az erős hittel legyünk tanúk! És legyünk örömmel, hűséggel tanúi a megértett, elfogadott isteni üdvözítő tervnek! És az Úr megáldja evangelizáló bizonyságtételünket. 
Ámen!

Imádság:

Ó, Urunk, mi Urunk, mily felséges a Te neved az egész földön! Az égen is megmutattad fenségedet. Álmélkodva csodáljuk a nekünk adott lehetőségeket, eltévedt életünket megkereső kegyelmes szeretetedet. Magasztalunk Istenünk, hogy nekünk is megbocsátottál, hogy Krisztusban új élettel megajándékoztál, hogy békességet, örömet, reménységet adtál. Segíts meg Urunk küldetésünk teljesítésében, hogy hitelesen tegyünk bizonyságot megismert üdvözítő tervedről, szabadító terved megvalósulásáról és életünket újjászülő kegyelmedről. Urunk odaszánjuk magunkat arra, hogy a gyászolóknak az örök élet üzenetét vigyük. Odaszánjuk magunkat, hogy betegek figyelmét feléd irányítsuk. Odaszánjuk magunkat, hogy magányosokat hozzád és a gyülekezetbe hívjunk. És odaszánjuk magunkat, hogy az élet értelmét keresőknek üdvözítő tervedről beszéljünk. Urunk segíts meg bennünket, mert odaszánjuk magunkat, hogy élő tanúi legyünk annak, hogy a Te Igéd ma is élő és ható, nem tér vissza üresen, hanem életeket megújító beszéd. Ámen!

Áldás:

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteid hirdessétek, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket!” Ámen!