Minden és mindenekben Krisztus

Lekció: János 17,13-23

„Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes le-gyen bennük. Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

Imádság:

Atya, Fiú, Szentlélek, teljese Szentháromság, egy örök és igaz Isten! Előtted állunk. Köszönjük, hogy a Krisztusban kegyelmes szeretettel utánunk hajoltál, hívtál, elfogadtál, és itt állhatunk mennyei Atyánknak szólíthatunk. Köszönjük Urunk a mögöttünk lévő napokat, a testi erőt a munkákhoz! Köszönjük az elvégzett szolgálatokat. Hálát adunk szeretteinkért, köszönjük az örömöket. Köszönjük mindazt, ami az elmúlt héten történhetett velünk, és mindazt, amit Te cselekedtél általunk is. És ugyanakkor előtted, magunkat megvizsgálva bevalljuk: sok mindenben nem a Te dicsőségedre éltünk. Nem ábrázolódott ki bennünk és általunk a Te kegyelmes szereteted. Bocsásd meg ezen vétkeinket! És kérjük a Te Szentlelkedet, hogy áradjon mireánk most is, hogy az Igét megértve, a Te Lelked által megragadott szívvel egy közösségben legyünk a megterített asztalnál. És fölismerve, elfogadva teljesítsük ebben a világban a felülről, Tőled jövő küldetésünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk.
Ámen!

Textus: Kolossé 3,1-11

„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”

Szeretett Testvérek!

Mi történik akkor, amikor egy fiatal szerelmes lesz? Talán még emlékszünk rá. Mindenki igen hamar észre fogja venni, aki körülötte él. Különösképpen a szülők, pedagógusok. Mégpedig azért, mert megjelenik egy új pont, egy orientációs pont, és innen kezdve az időbeosztása, a figyelme, sőt az engedelmessége is kevésbé a szülőkre irányul, kevésbé a tanulásra irányul. Teljes egészében arra a valakire, arra a kedves valakire fókuszál, átrendeződik az élete és a gondolkozása, a viselkedése. Persze, a környezet nem ismer mindent. De ezt észreveszi. Titkaik lesznek, és a környezet csak azt veszi észre, hogy itt valami történt. Kevesebb időt tölt otthon, kevesebb időt szán a barátokra, és innen kezdve – ahogy mondani szokták – gyanús lesz a történet: valaki van, aki miatt ez az átrendeződés történt.

A fölolvasott bibliai igénk, a kolosséi levél ilyen átrendeződésről, és ennek a következményeiről szól. Nevezetesen, ha meghaltatok a Krisztussal – olvashattuk a tegnapi Igében és utalás van a maiban is erre – és ha feltámadtatok a Krisztussal. A Krisztussal. Egy új pont, középpont lesz. És innen kezdve valami radikális változás kell, hogy történjen az ember életében. Ha meghalunk a Krisztussal e világ számára, akkor ez jelenti a Krisztussal új életre való föltámadásunkat is, hogy megszabadultunk e világ vallási rendszereitől. A vallási rendszerek alatt, itt az ember által kigondolt, sokszor vallási színezetű emberi gondolatokat értem. Megszabadultunk az önmegváltás hiú ábrándjától és reménységétől, hogy majd mi, kicsit magunkat javítva, egészen rendesek leszünk. Hogy valamilyen úgymond gyakorlatok által az ember élete radikálisan megváltoztatható lenne. Mert megértettük és elfogadtuk a megváltás útját, hogy mindez onnan felülről adatik a Krisztusban és Krisztus által. Ilyen értelemben megszabadultunk az önmegváltó vallásoskodás mindenféle, látszólag reménységet adó, hiú ábrándjától.

Ennek az új életnek a középpontja, a központja a mennyben lakó Krisztus, az Atya jobbján ülő, megdicsőült Úr. Jézus azt mondja, hogy „nem e világból való vagyok, követőim sem e világból valók”. Igen, ennek azonban lesz még komolyabb következménye is, ha ez valóban így történik.
 A tanítványok, a krisztuskövetők nem e világból valók – bár e világban élnek –, sőt Jézus kimondottan így imádkozott: „Atyám nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg a gonosztól.” Immáron e világban élünk, de nem e világ szerint. Új középpontja lett az életünknek. Krisztus lett a középpontja az életünknek, és így tájékozódunk. Az előbb nem szép szóval azt mondtam, hogy egy szerelmesnek az életében új orientációs központ jelent meg, akkor erről van szó a krisztuskövetésben is. A mi életünk középpontja immáron a mennyben lakó Krisztus.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen legyen a krisztusközpontú élet?
 A Kolosséi levél most olvasott és ezután következő fejezetei már erről a gyakorlati dolgokról szólnak. Itt, a mai Igében két mozzanat az, ami nekem fontos lett. Az egyik így hangzik:  „az odafentvalókat keressétek”. A másik: „az odafennvalókkal – ti. ahol a Krisztus van  –  törődjetek”.   
Keressétek és törődjetek. Keressétek? Igen, mert ebben a világban élünk. És ahogy ugyan szerelmes lett az a bizonyos emberünk és ebben a világban él, ebben kell, hogy éljen, de már nem e világ szerint tájékozódik, mert a számára fontossá vált lény szerint tájékozódik és él ebben a világban. Az odafentvalókat kell keresnünk, mert ez a világ sok minden mást is felkínál. Változatlanul ebben a világban élünk a maga kihívásaival, kísértéseivel, szépségeivel és nyomorúságaival együtt.

Keressétek? Igen, ez az irányról szól. Keresni, ahogyan az a bizonyos valaki, ha belép egy terembe vagy bárhova, ahol sokan vannak együtt, mi lesz az első cselekedete? Körülnéz, hol van a számára kedves lény? És oda fog menni. A keresztyén ember is az odafentvalót, a mi Urunkat, a Krisztust kell, hogy keresse újra és újra, hogy az irány megmaradjon. Mert ebben a világban annyiféle kísértés van, és hogyha nem keressük, ha nem hangolódunk rá újra meg újra, akkor könnyen eltévedhetünk, könnyen elsodorhat a világ bennünket. Ha nem hangolódunk rá, akkor dolgaink könnyen összezavarodnak. Magunkat krisztuskövetőnek mondjuk, és mégis e világ rendje szerint élünk. Nekünk újra és újra rá kell hangolódnunk, mint ahogy talán autóban ülve valaki hallgat egy helyi vagy regionális adót, és aztán egyszer csak nem hallható. Rá kell hangolódni, keresni kell. Bizony, nekünk is szükségünk van erre.

A megtérés nagyon fontos, de mégis, amit itt az apostol ír, hogy: „ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül”. Ez újra és újra fontos feladatunk.

A másik, amire hív az Ige bennünket, hogy az odafentvalókkal törődjünk. Nemcsak keresni, hogy megmaradjon a jó tájékozódásunk, hanem törődni is. Az odafentvalókkal való törődés, az nem azt jelenti, hogy kivonulunk a világból. Ehhez nem kell kolostorba vonulni. Már ott is jelen van a világ bizonyos értelemben, mert mi magunk odamentünk. Nem kivonulni a világból. Nem az, hogyha énnekem szárnyam lett volna, én már rég elrepültem volna, mert milyen ez a világ, ez a munkahely, ez a település, ez az ország. Hova akarunk menni? Ahova megyünk, visszük magunkkal az összes bűneinket, az összes gonoszságainkat. A világ az ott lesz.
Az odafentvalókkal törődés, tehát nem kivonulás ebből a világból, hanem egy új gondolkozásmód, egy új értékrend. És a fölolvasott bibliai szakaszunk egy újszövetségi Ige, az első 3-4 verse az, amire én szeretnék most fókuszálni, de végigolvastam a mai Igét, mert a szakasz második része úgymond aprópénzre váltja, hogy mit jelent ez az új gondolkozásmód. Mi az, ami nem fér bele, és mi az, ami meg kell, hogy jelenjen.

Ha valaki számára egyvalaki nagyon fontos lett, akkor sok minden más a második vagy tizedik helyre fog kerülni. Akkor már több időt akar tölteni azzal a valakivel, neki akar kedves lenni. Átrendeződik a gondolkozásmódja, az értékrendje. Ahogy a fölolvasott mai Igénk mondta: „minden és mindenekben a Krisztus”.

Nos az odafentvalókkal való törődés azt jelenti tehát, hogy ebben a világban, krisztusi lelkülettel e világ javára élni. Nem kivonulva, hiszen nincs is hova. És hogyha majd olvassuk tovább a Kolosséi levelet, akkor látjuk, hogy az apostol mindezt részletesen elmondja, mit jelent az odafentvalókkal való törődés, ez az új tájékozódás, ez az új gondolkozásmód, mit jelent a keresztyén családban, mit jelent munkahelyen, mit jelent a gyülekezetben, a testvérek közösségében.

Tehát minden és mindenekben Krisztus. És ebben a szétszakadozott, megosztott és célt tévesztett világban így jelenhet meg, így lehet só és világosság a keresztyén ember és gyülekezet, ha az odafentvalókkal törődünk, ahol Krisztus van. Vagyis először Krisztussal és mindazzal, ami az Ő akarata. És így következhet be az is, hogy az egyház, a gyülekezet Teremtőjének képmására állandóan megújul, mert a Krisztussal való találkozás, a megtérés rendkívül fontos. De ettől nem lettünk még tökéletessé.
 Amikor az a valaki rátalál valakire és számára ő lesz ‘A Valaki’. Ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van közöttük. Ott még bizony ismerkedés, csiszolódás, és bizonyos sokszor súrlódás is van.

„Állandóan megújul” – írja az apostol. És nekünk is – ha számunkra a minden és mindenekben a Krisztus –, akkor egy ilyen folyamatos megújulásra van szükségünk. És van itt egy fantasztikusan szép és nem is olyan könnyen érthető gondolat is, de ugyanakkor nagyon bátorító, nevezetesen, hogy ha meghaltatok a Krisztussal, ti. a bűn számára, és feltámadtatok az Isten iránti engedelmességre, akkor életetek el van rejtve a Krisztussal az Istenben.

A keresztyén élet több annál, és az egyház titka is több annál, mint amit mi ismerünk és látunk. A világ észreveszi, a pedagógus igen hamar megkérdezi: Csak nem szerelmes vagy lányom/fiam? Mert a tanulmányi jegyeid nagyon romlanak. Valaki az idődet lekötötte.
Nos, van valami a háttérben, amit nem ismer mindenki, ami az ő titkuk.
Igen, a keresztyén élet Krisztusban elrejtett élet is. Van egy látható része ebben a világban és itt komoly tanítást ad az apostol, hogy ez hogyan jelenjen meg a gyakorlatban. De van egy belső elrejtett volta is, ami az Isten és a mi titkunk. És a mi oldalunkról is nézve még azt kell mondanom, hogy még itt sem ismerünk és értünk pontosan mindent.

Mit is jelent tehát, hogy minden és mindenekben Krisztus?
Jelenti azt, hogy éljünk ebből a kegyelemből. Jelenti azt, hogy józan elmével és buzgó lélekkel. És mind a kettő fontos. Józan elmével, ahogy majd a Római levélben írja: okos istentiszteletként szánjátok oda a ti életeteket. Másik oldalról pedig: buzgó lélekkel. Ha a kettő együtt van, akkor nem csúszunk el fanatizmusba, és nem laposodik meg, nem üresedik ki keresztyén életünk.

Éljünk tehát ebből a kegyelemből. Krisztusközpontúvá változott életünk a világ számára nem lesz igazán érthető. A következményeit, a gyümölcseit azt viszont kell, hogy lássa. Mert valóban elrejtett élet is a keresztyén élet, de Istenre mutató jel a keresztyén élet ebben a világban.

Ahogy ama bizonyos szerelmes párnak vannak belső titkai, ami nem tartozik mindenkire, de az őket élteti, az nekik fontos, úgy a keresztyén életnek is vannak belső, személyes úgymond titkai, ez a belső elrejtettség, ami most még sokak számára titok, de a gyümölcse legyen nyilvánvaló a világ számára.

Életünk el van rejtve tehát Krisztussal az Istenben. Merítsünk tehát erőt mindebből a küldetésünkhöz. Tudván, hogy amikor Krisztus a mi életünkben megjelenik, akkor vele együtt mi is megjelenünk dicsőségben. A keresztyén élet, a keresztyén közösség, a gyülekezet több annál, mint ami ebből látszik. A maga teljességében majd nyilvánvalóvá lesz. Most még kicsit elrejtett is, de ebből az elrejtettségből táplálkozva lesz áldás ebben a világban.

Erősítsen és bátorítson bennünket minden gyarlóságunk közepette, sőt annak ellenére is ez a fantasztikusan szép bizonyságtétel, mert meghaltatok és a ti életetek is el van rejtve a Krisztussal együtt Istenben. Mikor a mi Istenünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

Ámen!

Imádság:

Magasztalunk Istenünk, hogy a Tőled elfordult, és a maga útján járó világhoz kegyelmes szeretettel fordultál, hogy ez a kegyelmes szeretet személy szerint minket is elért és elragadott. És magasztalunk, hogy megbocsátottad bűneinket, új életet adtál, új értelmet, új célt. Mindezért Téged dicsőítünk. Segíts Urunk, hogy az odafentvalókat keressük, hogy kegyelmes akaratoddal törődjünk, hogy a megszentelődés útján haladjunk, és így sokak javára éljünk, sőt Feléd mutató jellé legyünk. Erősíts meg minket az úrvacsora által is a Veled való közösségünkben, a belső benned való, elrejtett életünkben, és így mindezek által e világban való küldetésünkben is. Így könyörgünk erőtlenekért, így könyörgünk megfáradtakért. Kérünk betegekért, könyörgünk gyászolókért. Mindazokért, akik a földi élet útján megtorpantak, hogy tudjanak, akarjanak Feléd fordulni, hogy a vigasztalás, a reménység útján segítségül lehessünk mi is. Könyörgünk Urunk a Házasság Hete tervezett programjaiért, hogy ne egyszerűen a mi jó szándékunk és emberi erőlködésünk legyen, hanem Tőled, onnan felülről jöjjön áldás, hogy épüljünk, hogy erősödjünk. Így könyörgünk a pályázatban fölkínált segítő lehetőségekért, hogy minél többen megragadják a segítés szolgálatát. Urunk, kérünk, segíts meg, hogy Krisztus-központú egyéni és gyülekezeti életünk Benned elrejtett életünk e földön jó gyümölcsök által Feléd mutató jel legyen.

Ámen!