A teljes Íráshoz tartsuk magunkat...

Textus: 1 Korinthus 4,1-7

„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Már-pedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, és senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval dicsekedve a másik ellen. Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”

Szeretett Testvérek!
Mindannyian nagyon jól ismerjük a közelmúltban említett A molnár, a fia, meg a szamár történetét. Már pedig ebben az életben nekünk újra és újra el kellene igazodni, de mihez tartsuk magunkat? Kihez tartsuk magunkat ebben a világban?

Ha megnézzük az egyház történetét, akkor bizony láthatjuk azt, hogy a keresztyénség első három évszázadában az akkori Római Birodalom jobb esetben megtűrte, de bizony nagyon sokszor véresen üldözte a keresztyénséget. Ha utána megnézzük azt a bizonyos másfélezer évet, amit konstantini kornak nevezünk, akkor pedig állami törvények kötelezték, hogy tartozzál egyházhoz. Aztán jött olyan időszak, amikor ez a kötelezettség megszűnt, a szokásjog azért megmaradt, vagy éppen jött az egypártrendszer ideje, amelyik finoman is szólva ellenezte a Szentírást, a keresztyénséget, a Krisztus-hitet. Akkor most melyikhez igazodjunk?
A történelemben egyszer így fúj a szél, máskor másmilyen széljárás van. Ha mindig ahhoz akarunk igazodni, ami körülöttünk van, akkor a végén el fogunk szédülni, annyit kell forogni, annyiszor kell igazodnunk. És akkor még nem szóltunk divatról, korszellemről, különböző filozofikus irányzatokról és sok minden másról.

Kihez igazodjunk tehát? Ez egy kulcskérdés az ember életében. És mit mondjunk a gyermekeinknek, unokáinknak? Vagy milyen példát adunk?

A keresztyén embernek ebben a világban kell élnie, de nem e világ szerint, mondhatnánk Jézus szava alapján, ahogyan János evangéliumában erről részletesebben szól. Ma a Biblia-vasárnapon különösképpen álljon előttünk sok bibliai hely és idézet. Máskor is gyakran így van ez az igehirdetésben, de most tudatosan legalább 15-16 konkrét bibliai helyre szeretnék utalni, ezzel is kifejezni azt, amiről a mai újszövetségi felolvasott igénk szólt. 

Az első ilyen a Római levél 12. fejezetének az eleje. Tehát ebben a világban kell élnünk, de hogyan, kihez, mihez igazodva? A Római levélben azt olvassuk, hogy „Szánjátok oda okos istentiszteletként élő és szent áldozatul testeteket, amely tetszik az Istennek. És ne igazodjatok ehhez a világhoz.„ Aztán jön a pozitív megfogalmazás: „hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek mi az Isten akarata, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Nagyon röviden itt össze van foglalva: ne igazodjatok e világhoz, annak mindenféle széljárásához, tilt, támogat, tűr politikájához, hanem igazodjatok Teremtő Megváltó Istenetekhez.

De hogy lehet ez a gyakorlatban? Milyen segítséget kapunk ahhoz, hogy megújuljon a mi gondolkozásunk? Hiszen a megtérés után új irányt, új gazdát kapott az életünk, de mi lesz a megszentelődésben, a mindennapokban? Nagyon könnyen és nagyon hamar mondhatnánk, hogy hát a keresztyén példa. Keresztyén emberek, akik jó példát adnak nekünk. Igen, ehhez is bőségesen találunk a Szentírásban segítséget. Gondoljunk arra, amikor a Filippi levél 3. részében Pál apostol maga azt írja: „Legyetek követőim, amint példát adtak sokan nektek a hitben, kövessétek azt.” Aztán éppen a Timóteushoz írott 1. levélben azt írja Pál apostol fiatal gyülekezetvezető munkatársának: „Légy példa a hívőknek.” Hitben, cselekedetben, magatartásban, szeretetben. Vagy folytathatnánk tovább a sort a Zsidókhoz írott levél 11. fejezete a hit példaképeiről, őseiről az ószövetség alapján egy egész nagy felsorolást ad Ábrahámtól, az ősatyáktól kezdve sokat sorol nekünk.

Valóban, igazodjunk a keresztyén tekintélyekhez, a jó példákhoz? Igen. Azonban hozzá kell tennünk, hogy Isten jó segítségként hagyja ezt nekünk. De ahogy az 1. Korinthusi levél 7. részében Pál apostol írja – történetesen ott a hajadonokkal kapcsolatosan – hogy „Nincs az Úrtól kijelentése, csak tanácsot ad.” Vannak helyzetek, amikor a komoly keresztyén ember is tanácsot tud csak adni. A keresztyén jó példákhoz igazodni tehát ez valóban nagy segítség Istentől. De úgy gondolom, hogy már többekben fölmerült a gondolat: hát igen, de azért láttunk mi már ugyanazon embertől rossz példát is. És emlékezzünk, ha a Zsidókhoz írott levél 11. fejezetében fölsoroltakat néznénk. Az előbb Ábrahámra utaltam, Ábrahám nem csak hitben engedelmesen jött hallgatva az Úr szavára, hanem azért ott vannak botlások is, és ezekről is őszintén beszél az Írás, mert ezek által is tanít minket. De ez egyúttal figyelmeztetés is a mi számunkra, hogy nem lehet mindent szolgaian követni. 

Hogy is van a keresztyén jó példa? Valahogy úgy, mint amikor mondjuk több család vagy barátok összefognak és 3-4 autóval elmennek kirándulni. És akkor eldöntik, hogy ki menjen elöl. És akkor milyen jó a többinek, csak az előttük lévő autót kell figyelni, a térképet nem nagyon, az útjelző táblákat nem nagyon figyeljük. Megyünk-megyünk vakon utána. És mi van, ha elvétette valahol az utat? Mi van, ha egy városban ő még át tudott menni a lámpánál, nekünk már piros lámpa lesz és forgatagban el is vesztjük szemünk elől. De különösképpen ott a lámpánál nem követhetjük vakon, mert neki még zöld volt, de nekem már piros, hát én őt követem, megyek keresztül a piros lámpán is.

Hogy is van tehát? A keresztyén jó példákra nagyon nagy szükség van, de valamit nem spórolhatunk meg. Azonban először nézzük a jó példákkal kapcsolatosan a bibliai tanítást. A Máté 23-ban olvashatjuk Jézus szavait, amikor a korabeli írástudókról, kegyes farizeusokról azt mondja, hogy „amit mondanak, amit tanítanak, megtartsátok, de példáikat ne kövessétek. Mert mondják az igét, de ők maguk nem tartják meg.” Ilyen is van. Nem véletlen mondja a második helvét hitvallás, hogy a rossz tanítókat is meg kell hallgatni. Ott a tanító prédikátort jelenti. Mert az Ige akkor is Ige, hogyha nem igazán tökéletesen jó példát adunk. A gyógyszer akkor is gyógyszer, ha az orvos nem veszi komolyan és nem használja saját maga gyógyítására. A példa rossz, de a gyógyszer jó.

Mi van akkor a keresztyén jó példákkal? A közelmúltban olvashattuk a Galata levélből, hogy azt írta Pál apostol, hogyha bárki hirdetne, de különösképpen a mi fontos volt, „ha mi magunk hirdetnénk más evangéliumot, átkozott legyen az az Isten ítélete alá ne kerüljön.” Merthogy előfordulhat. Aztán hogy is van? Igen, a jó példákat követni kell, de a leghitelesebb keresztyén ember életében is lehetnek botlások. És a Galata levél 2. fejezetében találkozunk azzal, hogy együtt vannak zsidó származású és Krisztus-követők, pogány származású keresztyének, úrvacsorai közösségben, ott van Péter és Pál apostol is. Miközben így együtt vannak, így, nyílik az ajtó és érkezik a jeruzsálemi zsidó származású keresztyén gyülekezetből, és Péter föláll, és arrébb megy, és nem vállalja tovább a pogány származású keresztyénekkel a korábban vállalt közösséget. És ekkor Pál apostol – ezt olvassuk: „szembeszálltam vele, és számon kértem tőle, hogy van az, hogy te ilyen kétszínűen viselkedsz. Az előbb pogány létedre elfogadtad a pogány testvéreket, most mégis a jeruzsálemiekhez akarsz igazodni és nem vállalod a közösséget?”

Újra és újra azt hangsúlyoztam, hogy a keresztyén jó példákat kell megtartani. 

Szükségünk van a jó példára, de előfordulhatnak olyan esetek is, amelyeket semmiféleképpen nem szabad követni. Emlékezzünk Lukács evangéliuma 9. része számol be arról, hogy a Genezáreti-tó környékéről, Galileából Júdeába (Jeruzsálembe) tart Jézus tanítványaival együtt és a rövidebbik utat választja, nem körbe Samáriát kikerülve a Jordán mellett, hanem keresztül mennek Samárián, amit nem nagyon tettek az akkoriak. Szállást kell keresni, mert beesteledett. Tanítványok előre mennek, szállást keresnek a közeli samáriai faluban, és azt mondják: zsidó embernek nincs kiadó szoba. És a tanítványok nagyon dühösek lesznek, odamennek Jézushoz, beszámolnak, hogy képzeld, mi történt és azonnal: „Uram, ne kérjünk tüzet erre a falura az égből?” És akkor Jézus azt mondja: „Állj, nem tudjátok minémű lélek beszél belőletek. Nem lesz itt ítélet. És ti ne ezt akarjátok.” És ezek is a tanítványok voltak, ők is tudtak néha ilyet is mondani. 

Hogy van tehát? Az Isten jó példákat akar nekünk adni, ezt olvastuk az előbb: „Mindezeket tehát testvéreim értetek alkalmaztam, magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg.” De most mit kellene megtanulni?

Nos, nem véletlen tehát, hogy a Filippi levélben Pál apostol őszintén arról ír: „Nem mondom, hogy elértem vagy hogy már a célnál volnék, de igyekszem.” Van jó példa, de ez nem tökéletes, nincs tökéletes keresztyén. A legnagyszerűbb hívő ember életében is vannak ügyetlenségek, megtorpanások, fölöttébb való aggodalmaskodások, amit viszont nem kellene követnünk. És ezek után érthetjük igazán az 1. Thesszalonikai levélből Pál azon szavait, amikor azt írja az apostol: „Mindent vizsgáljatok meg és a jót tartsátok meg.” Ez ugyanaz, amit Jézus mondott. Amit tanítottak a korabeli írástudók, azt tartsátok meg, mert az írást tanították. De hogy ők, ezt megvalósították, ott nem lehet mindenben követni őket, mert csak mondják, de nem nagyon akarják cselekedni. Mindent meg kell tehát vizsgálnunk és a jót megtartani. Hogy is van tehát?

Megyünk konvojban egymás után az autóval. Megbíztunk valakit, te menj legelöl. És onnantól kezdve beszélgetünk, nyomjuk a gázpedált. Csak megyünk-megyünk és csak az ismert autóra figyelünk. Nagy a kísértés ilyenkor, hogy nem nézzük az útjelző táblákat: ’Hát csak tudja, hogy merre kell mennünk.’ Rábízzuk magunkat. Nagy a kísértés, hogy talán még a KRESZ táblákra se, talán a lámpákra sem figyelünk oda. ’Ha ő itt keresztül ment ezen a kereszteződésen, húzunk utána.’ De mi van akkor, ha a lámpa időközben pirosra váltott? Vagyis miről van szó? Arról van szó, amit Pál apostol így írt: „Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg.” Nem lehet rutinból menni. Fontos a jó gyakorlat, nagy segítség, de veszélyessé is válhat. Nem véletlen, hogyha valahol egy KRESZ táblát kicserélnek, ha az megváltoztatja a forgalmi rendet, különösképpen kitesznek egy táblát: forgalmi rend változás. Vigyázz! Ne megszokásból menj, ne a többi után menj. Megy mindenki, hát én is megyek.

A keresztyén életben sem lehet megspórolni a „mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg.” A jó példák segítségek, de mindent meg kell vizsgálni. Vagyis Pál apostol mit írt? Ott Korinthusban azt mondták: „Én Pálé vagyok, én Kéfás után megyek, azaz Péter után megyek, én Apollós után megyek. Pál apostol pedig ezt mondja: „Kik vagyunk mi vagy kik ezek, hogy ennyire akartok utánuk jönni?” Mindent meg kell vizsgálni, nem lehet megspórolni. Ha együtt, egymás után megyünk autóval, akkor sem lehet megspórolni azt, hogy oda ne figyeljek a KRESZ táblára harmadik autóként sem. Az ugyanúgy feladatom.

De bátorítás és segítség lehet, hogyha együtt megyünk, és többen ugyanarra a felismerésre jutunk. Bátorítás és segítség.

Nos, akkor mihez tartsuk magunkat? Az apostol ezt írja, amikor némelyek elkezdték ott mondani, hogy Pál apostol, az az igazi, nem, Péter, az az igazi. Nem törődöm azzal, hogy ti hogy ítéletek, hogy ti hogy gondoljátok. Nem ez az érdekes, hanem „Mindezeket pedig testvéreim értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg, ahhoz tartsa magát az ember, amint meg van írva.”

A harmadik autóban ülve is tudnom kell a KRESZ-t, figyelnünk kell a KRESZ és az útjelző táblákra is. De ha egyedül autózunk, akkor tudjuk, hogy kicsit nagyobb az izgalom egy ismeretlen területen, nehogy elnézzem már a jó irányba mutató táblát. Nehogy túl szaladjak egy kereszteződésen. Ha együtt vagyunk többen, akkor van egy kis kontroll. De akkor is figyelnem kell a táblákra, mert tévedhetünk. A jó szándék ellenére is elnézhetjük.

„Az Íráshoz tartsuk magunkat.” Ez az, amit az apostol ajánl, miközben egy kicsit magának hízelgő módon azt mondhatná: kövessetek csak engem. Ír ilyet, olvassuk korábban: „Legyetek követőim.” De ugyanez az apostol azt is mondja: „Mindent vizsgáljatok meg.” Még az én példámat is. 

Na de akkor mi alapján fogjuk fölismerni? Az Írás alapján. A hívő életek tehát jó példák, de nem véletlen mondja a Kolosséi levél, hogy „Növekedjetek az Isten ismeretében.” Nem majd valakit nevezzetek ki, aki viszonylag jól ismeri az Isten akaratát és mi megyünk utána gondolkozás nélkül, hanem az egész gyülekezetnek szól a tanítás, hogy „Növekedjetek az Isten ismeretében.”

Az előbb hallottuk Timóteushoz írott 2. levélből: „A teljes írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, a feddésre, megjobbításra, igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere minden jó cselekedetre felkészített legyen.” Igen, a teljes Írás adatott nekünk és az Írást mindannyiunknak tanulmányoznia kell. Ezalól nincs felmentés. Nem lehet azt mondani, hogy a barátom ül az előttem lévő autóban, meg az azelőttiben is ő ül, én mindig megyek utána árkon-bokron keresztül. Nem lehet. Egymást segíthetjük, de nem ment föl senki azalól, hogy odafigyeljünk az útjelző táblákra. Hogy megtartsam a KRESZ szabályait.

János evangéliuma 5. részében Jézus a korabelieknek mondja, hogy „Ti tanulmányozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy abban van az örök életetek.” Pedig „az Írások rólam tesznek bizonyságot.” És Krisztusban van az örök élet. Vagyis az Írás tanulmányozásának szabályára is hív bennünket Jézus.

A Római levél 10. fejezete beszél arról, hogy a „hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Az Isten Igéjét hirdettetni kell, meg kell ismertetni az emberekkel, de azután azt meg is kell tartani. A Cselekedetek 17. részében olvasunk béreabeli keresztyénekről, és ezen keresztyénekkel kapcsolatosan azt jegyzi ott föl a Szentírás, hogy „nemesebb lelkűek voltak, mint a szomszéd város lakói”, de különösképpen nekünk fontos, hogy „kutatták a Szentírásokat, hogy valóban úgy vannak-é.” Tudniillik ahogy hallották, ahogy tanították nekik. Nekünk is kutatnunk kell az Írásokat. Millió információ bombáz bennünket, annak nagy része, hogy meg se kéne hallanunk, mert fölösleges és szemét. Akkor is, hogyha az egész világot körbejárja a hír. Azt viszont, nagyon komolyan tanulmányoznunk kell, meg kell hallanunk és megtartanunk, ami az életre vezet bennünket.

Kutassuk tehát mi is az írásokat. És ahogy a bevezetőben is említettem, most tudatosan 15 vagy 16 helyről idéztem a Szentírásból, nem is egy vagy két helyről. Hanem, hogy az Írás egészében, a teljes Írás összefüggésében lássuk saját magunkat. Azzal a kérdéssel indítottunk: Mihez tartsuk magunkat? És ha történelmileg nézzük, annyiféle áramlat, elképzelés, ideológia, eszme, kötelező, tilos és annyi minden volt és lesz is, hogy tiszta bohóc lesz az ember, hogyha mindig csak azokhoz igazodik. Mit tegyünk tehát? Ebben a világban kell élnünk. A keresztyén jó példákra figyeljünk. De hogy jó-é a példa, azt csak az Írás tanulmányozása alapján tudjuk fölismerni. Vagyis nem ment föl egyikőnket sem a körülöttünk élők jó példája az alól, hogy mi magunk is kezünkbe vegyük a Szentírást, azt tanulmányozzuk, olvassuk, hogy a KRESZ táblákra folyamatosan odafigyeljünk, ne csak a barátunkban megbízzunk, aki előttünk megy. Mit tegyünk tehát? A teljes Íráshoz tartsuk magunkat következetes engedelmességgel.

Ámen!

Imádság:

Hálát adunk Istenünk a hit útján előttünk jártakért, a korábbi nemzedékekhez tartozókért, azok jó példáiért, és mindazokért, akik bennünket tanítottak, neveltek, családban, gyülekezetben a Te utadra. Köszönjük, hogy egymás hite által is erősödhetünk és épülhetünk! De különösképpen hálát adunk Neked kijelentésedért, a Szentírásért. Segíts meg bennünket, hogy Krisztust követve kitartóan kutassuk, tanulmányozzuk a Te akaratodat, a Te Igédet. Segíts bennünket, hogy az egész Szentírásra figyeljünk, hogy megértsük szavadat, megértsük útmutatásodat. Könyörgünk Urunk Istenünk, hogy a mi életünk is megértett akaratod megcselekvése által hadd lehessen bátorító jó példává sokak számára. Így könyörgünk mindazokért, akiknek most vigasztalásra van szükség, mert gyászban járnak, hogy tudjanak és akarjanak az élet mélységeiből fölnézni Reád. Könyörgünk a testi erőtlenségben lévőkért, hogy a testi nyomorúságuk közepette is irgalmas közvetítő szereteted közel legyen hozzájuk. És kérünk Urunk házasságokért, családokért, hogy a Te Igéd szerint élve, a felnövekvő nemzedék számára jó példát adhassunk. Könyörgünk Urunk Istenünk, hogy az Íráshoz igazodva újuljanak meg a keresztyén gyülekezetek küldetésükben. És könyörgünk római katolikus testvéreinkért is, hogy amikor választani kell vezetőt, bölcs, Igére figyelő szívvel tehessék azt. És könyörgünk Urunk Istenünk gyülekezetünkért, hogy a gyülekezet közösségében egymást bátorítsuk, segítsük, tanítsuk a Te Igédre. És könyörgünk gyülekezetünkért, hogy a munkahelyünkön bárhol is megfordulunk, feléd mutató jel, útjelző tábla lehessen életünk. Magunkat odaszánjuk Urunk Istenünk, hogy a Te akaratodat szívünkbe fogadva a mi életünk minden jó cselekedete által Téged dicsőítsen.
Ámen!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

Áldás:

Növekedjetek a kegyelemben, a mi Urunk Jézus Krisztusunk megismerésében. Övé legyen a dicsőség most, és mindörökké.
Ámen!