2022. november 27. - Virgil
  • Email:
  • Telefon: 36-52-410-811
  • 4032 Debrecen Bolyai u. 25.
Magyar In English
Istentiszteletek
Szivárvány újság
Zenék
Legfrissebb igehirdetések
Vallomások
Pályázati projekt

Pályázati projekt

Gyümölcsöt teremni

2015. március 15.
Meghallgatás:

 

 

Lekció: Ézs 5, 1-7

1Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. 2Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! 3Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! 4Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? 5Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! 6Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! 7A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!

 

Textus:  Jn. 15, 1-8

Jézus mondja:
1„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. 7Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”

 

Kedves Testvérek!
A szőlő még manapság is alapvető gyümölcs, különösen nekünk magyaroknak, akik nem csak a zöldségesnél megvásárolt módon szeretjük, hanem folyékony állapotban is, és nem reklamálunk, ha az a folyadék már erjedt, sőt kis mértékben orvosságként is gondolhatunk rá.
Jézus korában a szőlő még fontosabb jelentőségű volt. Nem csak testi módon és nem csak azért, mert akkor csak a földrajzi helyzet szerinti gyümölcsök voltak az egyes területeken megtalálhatóak, hanem szimbolikája szerint is. Most Jézus, utolsó énmondásában beszél magáról, mint igazi szőlőtőről. Ahogy az énmondásokban eddig is alapvető szükségletek jelentek meg, melyek által Jézus személyiségéből jelenít meg valamit, mint a kenyér, világosság, pásztor, ajtó, úgy jelenik most meg a szőlő. Mely majdnem olyan fontos lételem volt akkoriban, mint a víz. Gyümölcsként frissen vagy aszalva ették, de vízzel keverve must vagy bor formájában fogyasztották mindennapos italként
Persze az a bor még nem minden formájában volt azonos a mai bor-képünkkel, gyakran egy sajátos forralásos eljárással készült, és így alkohol nélküli itallá vált, melyet a nem megfelelő minőségű víz helyett is fogyasztottak.
A szőlő mögöttes jelentése pedig mindig meghatározó volt Izráel számára. Más kultúrákban is megjelenik mint az élet szimbóluma, mint az élet fája. A Makkabeusok szőlőtőt ábrázoló pénzt verettek. A prófétáknál Izráelt, mint az úr szőlőjét látjuk, amely elvadul, kitépik. Az újszövetségben is olvasunk Jézustól példázatokat a szőlőskertről.
Most, amikor Jézus beszél, talán éppen egy szőlőskert mellett haladnak el, talán a templom kapuján lévő arany szőlődomborműre mutatott rá, amelyről embernagyságú fürtök ereszkedtek. S példázatával a tanítványoknak címzi az üzenettel: az elvadult, elhalt, meggyalázott, megtépázott szőlő helyébe az Isten új szőlőtőt ültetett. Igazi szőlőtövet, Jézus Krisztust, akiből élet fakad, Belőle nyeri a táplálékot minden hajtás, amelyek gyümölcsöt hozhatnak.
A tanítványokhoz szólt, s mai tanítványoknak üzen Jézus. Mi vagyunk az ágak, akiket táplál az igazi szőlőtő. Mi vagyunk a gyümölcsöt termő, vagy nem termő ágak. A szőlő képe a Szentírásban az egész népet kollektíven jelentette. De itt már az egyéni felelősségen van a hangsúly. És nem véletlen a természetből vett jelkép. Mert a növények, nem gondolkoznak azon, hogy mit tegyenek. A teremtett világban természetes, hogy ha a feltételek adottak, akkor a szőlő gyümölcsöt hoz. Ez a természetes. Ilyen természetesnek kellene lenni annak is, hogy a mi életünk gyümölcsöt hozzon. Ha nem termünk, az természetellenes.
Krisztus rólunk beszél és a sorsunkról. Lemetsz bennünket a szőlő gazdája vagy megtisztít, megmetsz?
A célunk természetesen az, hogy gyümölcsöt hozzunk, és így benne maradjunk, de a gyümölcstermés feltétele az, hogy már őbenne kell lennünk. Ez valami fontosra mutat rá. Nem az eredményeink alapján választ ki bennünket az Atya, és olt be a tőbe. Épphogy vad ágként oltattunk be mindannyian Krisztusba, hogy jó gyümölcsöt hozzunk. De hit által mind Krisztusba oltattunk, akiből táplálkozunk. A gyümölcstermés feltétele tehát már adott. Sőt, azt mondja, hogy ti már tiszták vagyok az Ige által, amelyet szóltam nektek. Ő beszédével, saját maga által megtisztít minket. Így teremhetünk gyümölcsöket.
Nem az érdemeink miatt fogad el bennünket Isten, hanem éppen az által, hogy ő elfogad minket élhetünk gyümölcstermő életet, ahogy a Káténk mondja: lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcsét ne teremjék. De egyben a Krisztusba oltottságból fakadó kötelességünk is, hogy ha az ő küldetésébe kapcsolódunk, akkor vállaljuk abból a saját részünket.
A képlet nagyon egyszerű. Ha gyümölcsöt termünk, akkor megtisztít bennünket a Gazda, hogy még több gyümöcsöt tudjunk teremni, ha nem, akkor levág. S így itt is igazzá válik, hogy akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik amije van.
Mi milyen ágak vagyunk? Te milyen ág vagy? Termő, vagy nem termő? Krisztus azt mondja, hogy az az ág, amelyik nem hoz gyümölcsöt, az nem jó semmire, csak levágják, elszárad és tűzre vetik. Az az ág, csak szívja az éltető tápanyagokat, az életet, de nincs semmi haszna. Jézus tökéletesen beszél arról, amiről a teológusok azóta is sok vitát folytattak jócselekedetek, érdemek kérdésében. Ez által az Ige által el kell gondolkoznunk, mi hasznunk van abból, hogy Krisztushoz tartozunk? És milyen gyümölcseink vannak? Mi haszna van abból másoknak, hogy mi vasárnapról vasárnapra hallgatjuk az Igét, hétről hétre jövünk a gyülekezetbe, beszélgetünk, hogy imádkozunk, Igét olvasunk. Hogy szívjuk a szőlőtőből a tápláló nedüt? Mi haszna van ebből másoknak?
Mert azt mondja Jézus, hogy ti már tiszták vagytok az Ige által. Már képesnek kell lennünk a gyümölcstermésre. Az ő beszédei által. Az Ige, bibliaolvasás, istentiszteletek által.
 Hozzánk szól Jézus, akik őhozzá tartozunk. Persze, hogy a még nem beoltott ágtól nem várhatjuk, hogy teremjen gyümölcsöt. A világban az a szabály, hogy a törvény nem ismerete nem ment fel. Ez igaz, de a hitben, ha valaki azért vétkezik, mert nem ismeri Krisztust, az a hívő felelőssége és vétke, ismerjük ezt már az Őrálló szerepének a leírásánál az Ószövetségből is.
Más tanítása van Krisztusnak a még hitetlenek és a már hívők számára. Eljutni Krisztushoz egészen más lépésekkel jár, mint benne megmaradni.
Aki már ott van, de mégis eltántorodik, annak nagyobb a büntetése. Hiszen sokkal nagyobb a felelőssége a már ott levőnek. Ő már ismeri, hallja, tudja, hiszi. De sokkal nagyobb a biztonsága, boldogsága is. A tanítványnak hatalmas felelőssége van, az ő bűne sokkal súlyosabb következményekkel jár, ha nem terem gyümölcsöket.
Mert aki Krisztussal van, annak teremnie kell, aki pedig nincs Krisztussal, az nem tud teremni. Szavai talán keménynek hatnak: nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Így gondoljuk ezt? Krisztus nélkül semmit sem tudunk cselekedni? Dehogynem. Mennyi mindent szoktunk is csinálni Krisztus nélkül. De vajon az Istennek tetsző? Sokmindent tehetünk nélküle, de szerinte az csak vadhajtás, vad gyümölcs lesz.
Nélküle nincs jó gyümölcs? És ha szeretetből fakad és ha mégis jó, hasznos? Hányan vannak hit nélküli jószívű, jólelkű, segítőkész emberek? De hiába, ha az ő jószándékuk semmit és senkit nem segít a Mennyek Országa felé. Azoknak a jó cselekedeteknek sok haszna van a földi életre nézve, de semmi haszna az örök életre nézve. Hiszen minden földi múlandó. Senkit nem ment meg a saját jósága. Ha egy ág nincs a tövön, még rügyezni elkezdhet, de gyümölcsöt nem fog hozni és végül a tűzre kerül. A gyümölcsöt nem termő ágat is levágják, semmire nem lesz jó. Csak elégetésre. Elmúlik. De a tövön levő ág él.
Be kell, hogy lássuk, Krisztus nélkül valóban semmit nem tudunk tenni az örök életre nézve, sem a magunk számára, sem mások számára. Nélküle a közös ügyben terméketlenek leszünk. A Krisztus nélküli élet elszárad.
Ezzel szemben, aki Krisztusban van, az él. Sőt abban Jézus él és gyümölcsöket képes hozni, örökkévaló mennyei kincset érőt, mely az Atya dicsőségét szolgálja. Ha eredményes a keresztyén élet, akkor nincs miért szégyenkeznünk, akkor a gyümölcsök Isten dicsőségére, bizonyságot tesznek hitünkről, arról, hogy őbenne vagyunk, és ő mibennünk. Hogy teljes egységben vagyunk vele, ahogy Pál is mondja:„Élek többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus.”
Milyen kapcsolatban vagyunk vele? Ha igazán benne élünk, akkor a gyümölcsök tanúskodnak. A szavaink, önmagában nem elegendőek.
És a gyümölcstermő életek végső soron az Atyáról tesznek bizonyságot. Hiszen az Atya dicsősége is az eredmény, a siker. Nem az, hogy vannak, akik hisznek benne, vagy néha eszükbe jut, hanem az, ha sokan élnek helyes, eredményes életet.
Csodás az a tudat, hogy mi Krisztushoz tartozunk, s ahogy az ág a tőből kapja a táplálékot úgy áradhat belénk is az isteni erő. Úgy lesz bennünk a Szentlélek ereje és hatalma. Ha igazi életközösségben vagyunk vele, kölcsönösen egymásban. Ha az ő beszédei megmaradnak bennünk. Akkor ő a Lélek által, bennünk a hit által, életünk elemeiben, gondolatainkban, cselekedeteinkben ott lesz. Üzeni ezt már szinte búcsúzóan a tanítványoknak és nekünk is, akik mai tanítványai akarunk lenni.
A gyümölcstermés viszont nem felhőtlen, könnyed. Tudta ezt Mózes, aki félt, hogy nehézbeszédűsége miatt alkalmatlan. Tudta Jeremiás, aki azt gondolta, hogy fiatalsága miatt képtelen a feladatra, tudta ezt Pál, aki kérte az Urat, hogy vegye el tőle a betegséget, ami megnehezítette szolgálatát.
De ne keressük a kifogásokat, ha hozzá tartozunk, el kell kezdeni a gyümölcstermést, mondhatnánk: gyakorlat teszi a mestert. Nem arra várni, hogy ha majd megtisztít, ne mondd hogy én még kevés vagyok. Bár igaz, de nem vagy magadban. Mert Őbenne vagy. Krisztus táplál. És ha benne maradunk és gyümölcsöt termünk, akkor ő megtisztít minket, hogy még alkalmasabbá váljunk.
És igen, a gyümölcstermés a gondtalan sikerességképzetekkel szemben sokszor fájdalmas. Mert a gazda meg kell, hogy tisztítsa a szőlőt. Meg kell, hogy metssze. Ahogy Jézus a tanítványokat is mindig metszegette, helyreigazította, látjuk ezt többször is Péternél. Bennünket is nyeseget, de nem minket metsz le, ha gyümölcsöt hozunk. Van vadhajtásunk nekünk is, amit le kell metszeni, amitől meg kell tisztítania.

Ahogy Tóth Árpád ír Isten oltó kése c. versében:


Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó - kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tiéd az én harcom
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád - fényű arcom.


Más győzelem, más gyümölcs, mint ami a világ szemében az. Mert nem csak a testi, vagy számbeli gyarapodás, nem csak a szemmel látható eredmény a gyümölcs. Jézus sem a manapság előretörő, de téves „siker-teológiáról” beszél. Nem arról, hogy a Krisztusba oltottságunkból anyagi siker, testi egészség fakad, hanem arról, hogy az igazi tőből, igazi, értékes gyümölcsöket kell teremnünk.
Ahogy a '48-as hősök, akikre ma is emlékezünk, lehetnek a világ szemében egyszerű vesztesek, de mégis diadalmas Hősök. Akik bár meghaltak, mégis megvolt bennük az akarat, a hit, rendületlen elszántság, bátor kitartás és gyümölcsük az az értékrend, hazaszeretet, hit, erkölcs amit az utódokra hagyományoztak ez által. A vesztesek mi leszünk, ha elfelejtkezünk róluk. De ők győztek.
A mi győzelmünk sem földi verseny diadala, a mi gyümölcsünk sem tökéletesnek látszó génmódosított óriási, de ízetlen gyümölcs. Mert bizony vannak más, nem igazi szőlőtövek is a világban.
Nem kell félnünk hát, hogy ha mások előtt nem sikeres az életünk. Attól még eredményes élet a Keresztyén élet. Csak látnunk kell, mi az eredmény, mi az igazi siker.
Először magunkkal kell szembenéznünk, ha nem látjuk a gyümölcsöket, akkor először arról kell meggyőződnünk, hogy vajon tényleg jó tőhöz tartozunk-e, Krisztuséi vagyunk-e igazán. Fel kell vennünk bűneink ellen a küzdelmet, hogy hitelessé váljunk, hogy még szorosabban ragaszkodjunk Jézushoz, hogy mi is példát mutassunk, s így másokon segíthessünk. És akkor lesz gyümölcs, ami az ágból is, belőlünk is fakad, de Krisztusba oltva. Olyan, ami a mi személyiségünkből is származik és amihez Krisztus segíthet. Ne más gyümölcsöt akarjunk teremni, mint amilyen gyümölcságak vagyunk. Szőlőtőn szőlőt teremjünk, de sokféle szőlő van, ahogy ember is sokféle.
Jó gyümölcs mind, ha a Krisztusba vetett hitünkből és a tőle kapott szeretet által eredményt érünk el. A békés, szeretetteljes családi légkör, egy gyermek felnevelése, bárki hitre segítése, másokon segíteni, a szolgálatok sokfélesége, sorolhatjuk még. Bízom benne, hogy tudnánk sorolni. Mert nélküle semmit, de vele annyi mindent, bármit elérhetünk. Kérjétek és megadatik. Bármit akartok. Bármit, ami közösségi kéréseinkre vonatkozik, hiszen többes számot használ, közös ügyünkről beszél. És a szövegösszefüggésben látjuk, hogy végig a Krisztusi tőből fakadó gyümölcsökről beszél, s erre a mondatra is a gyümölcs a folytatás. „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” Ehhez kérhetünk bármit.
Legyünk hát tanítványok és merjünk gyümölcsöket hozni, hiszen Krisztus teszi ezt lehetővé a számunkra. S akkor megmaradunk benne mindvégig! Ámen!

 

Imádkozzunk:

Urunk Istenünk! 
Magasztalunk Téged, hogy te Istenünkként személyes kapcsolatot szeretnél mindannyiunkkal. Hogy értünk küldted az igazi szőlőtőt, Jézus Krisztust, aki által hozzád tartozhatunk. Benne élhetünk ő pedig mibennünk.
Bocsásd meg, amikor csak elvonjuk, elszívjuk az energiákat és nem termünk gyümölcsöt. Amikor nem látszik rajtunk, hogy belőled hajtunk ki. Kérünk tisztíts meg minket, hogy több gyümölcsöt hozzunk.
Segíts alkalmatlanságunkon, adj bátorságot, erőt.
Kérünk, légy azokkal, akik úgy érzik, hogy életük elfárad, kiszárad, mint az ág. Akik bajban vannak, nehézségekben, akiket a gyász súlya nyom. Add, hogy mi is lehessünk eszközeid mások életében, hogy a te energiáidat sugározzuk.
Urunk, soha nem akarunk tőled elszakadni, sőt szeretnénk sokakat hozzád vezetni, hogy családunk, egyházunk, népünk és az egész világ az Igazi szőlőtőből táplálkozzon.
Kérünk, hallgasd meg kéréseinket, hogy a te dicsőségedre teremhessük a gyümölcsöket. Ámen!

 

Áldás:

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” 

 

Legfrissebb

Fotóalbumok:

Ifis farsang
Családi délután - farsang

Videók:

Gyermekórások karácsonyi műsora (fél 11)
Gyülekezeti tábor - 2015
GYÜLEKEZETALAPÍTÁS
Életképek
Betöltés…
További fotók megtekintéséhez
kattintson ide!
Gyülekezeti virág
Gyülekezeti virág
Kattintson a virágra a gyülekezet felépítésének megtekintéséhez!
Gyülekezeti könyvtár
Gyülekezeti könyvtár
Kattintson a könyvtárunkban megtalálható könyvek listájához!