1986 január 27-én születtem Debrecenben. Szüleim magyar szakos tanárok, az egyetem éveiben kerültek Debrecenbe. A családom egyik ága sárospataki református, a másik Szolnok környéki katolikus gyökerekkel bír. Gyermekként református neveltetést kaptam, általános iskolába a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájába, a „Kisrefibe” jártam. Itt a legfontosabb tárgyi tudás megszerzése és a felejthetetlen vidám pillanatok megélése mellett tanáraink által, akiknek annyi mindent köszönhetünk, megérezhettük az Isten szeretetét, a közösség erejét és Isten magasztalásának az ének, zene által is való szépségét. Majd innen szinte az egész osztállyal és baráti közösséggel továbbkerültünk a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumába, ahol 6 év után érettségiztem.

Kicsi korom óta jártam gyülekezetbe. A Debrecen Nagyerdei Református Egyházközségben előbb a gyermekórákra jártam, vasárnapiiskolába, majd a konfirmáció után ifissé válva az ifjúsági csoporthoz tartoztam. Nagyon szerettem ezeket az alkalmakat, ahol olyan fiatalokkal lehettem együtt, akik fiatalságuk ellenére a keresztyénséget, Krisztushoz tartozást is megélték. Sokszor fociztunk, kirándultunk is együtt. De a legmeghatározóbb élményeket a közös, gyülekezeti, többgenerációs táborok adták, ahol fiatalok, idősek együtt töltenek minden nyáron egy hetet. Ezeknek az élményeknek a hatására is jelentkeztem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre teológus-lelkész szakra. A teológus éveim alatt a gyülekezetemben aktív szolgálatot vállaltam. Immár idősebb ifisként és teológusként elvállaltam egy új ifjúsági csoport vezetését, a gyülekezeti rend szerint, azaz a páros csoportvezetés elve szerint, egy lány teológustársammal. Később zenei tanulmányaimat kamatoztatva (10 év cselló, 4 év gitár, ének, kántus) a gyülekezeti ifjúsági zenekarban vezető szerepet vállaltam egy másik zenész ifivezetővel. Emellett a gyülekezeti focicsapat tagjaként is tevékenykedtem az évek alatt.

2009-ben fejeztem be az öt éves elméleti képzést, ez után a hatodéves segédlelkészi szolgálatomat Biharkeresztesen töltöttem. Erre az évre először kicsit szorongással tekintettem, hiszen az otthon melegéből való kikerülés, az önellátás, a gyülekezet pásztorálásába való beletanulás, mind mind kihívásokat jelentettek számomra. De megismerkedve az új környezettel, a felügyelő lelkészcsaláddal, a gyülekezettel, azt mondhatom, hogy csakis hálás köszönettel lehetek a küldő Úrnak, hogy oda rendelt engem.

Diplomám megszerzése után 2010 őszén szenteltek fel. Ekkor már anyagyülekezetemben, a Nagyerdőn szolgálhattam, s szolgálok azóta is, mint beosztott-lelkész. Különleges kihívás számomra a \"sajátjaim\" között való munka, s a legkülönfélébb szolgálati területeken (akár kisgyermekek, fiatalok, felnőttek, vagy idősek között) való helytállás, de lassan két évet itt töltve azt mondhatom, hogy a helyemen vagyok és teljes erőmmel azon munkálkodom, hogy a közösség hasznára, Isten dicsőségére végezzem feladataimat. S mindezt örömmel is teszem!

Végül egy kedves Igémet idézem, melynek valóságát egész életemben érezhettem: „Akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra válik.”

« Vissza