— Sátoraljaújhely 2005. –

„Az első tábor az IFI-s csapattal. Várakozás mindenkiben, vezetőkben, és a csoportban egyaránt: vajon kik lesznek a többiek? Elfogadnak? Egyáltalán nem mindegy. Végül létrejön a találkozás, de ennél valami több történik: kialakul valami maradandó, amire később is lehet építeni. Ami nem magától értetődő, ami az emberi kapcsolatok egyik csodája: bizalom. Mindenkinek, aki először, talán ismeretlenül csöppen bele a táborba, ez lehet az egyik legszebb ajándék, amit kaphat másoktól…

Ettől kezdve együtt igyekeztük megélni ezeknek a napoknak az eseményeit a beszélgetéseken, a medencében, az ebédnél. Talán a legnagyobb közös élmény a csillagtúra volt. A fiúk vezetése mellett megtaláltuk a tökéletes helyet: a város ékszerekként ragyogott a lábunk alatt, a csillagok hatalmas szentjánosbogarakként fölöttünk. Mögöttünk a sötét erdő, körülöttünk a ruhánkat markolászó szellő. Leültünk gitározni. Eleinte Republic és más dalokkal próbálkoztunk. Jól szólt, de éreztük, nem az igazi. Hiába énekeltük, hogy „Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem, hol lehet, merre jár az én kedvesem…”, azok másról beszéltek nekünk. Valakiről, Aki megalkotta azt a csodaszép tájat, Aki értékesnek lát bennünket, és eggyé formál a Vele való közösségben. Valakiről, aki családdal áld meg, ahová haza lehet térni, gondok ellenére is, mert tudhatjuk, hogy szeretnek, és elfogadnak bennünket.”

Csinády Melinda , Szivárvány 2005/8.