Énekkarunk története

Gyülekezetünk 1997-ben új színfolttal gyarapodott, megalakult a vegyes kar. Már korábban is igény mutatkozott a gyülekezeti ének erősítésére. Lelkészeink és a presbiterek közül többen szívügyüknek tekintették az énekkar megszervezését. Az első évben Tariska Eszter és Karasszon Dezső vezetésével igényes, szép művekkel ismerkedtünk meg.

A hetek, hónapok folyamán 40-50 főből álló közösséggé formálódtunk, bár a résztvevők időnként cserélődtek. Nemcsak a próbák, hanem a szereplések, szeretetvendégségek is segítették az összehangolódást.

Az 1998/99-es tanévtől Nagy Csaba személyében új kórusvezetőt kaptunk, aki sokszínű hangszeres tudásával, lelkesedésével, türelmével azóta is végzi ezt a szolgálatot. A próbák oldott hangulata összetartó erőt jelent és felüdülést, még azoknak is, akik nem tudnak minden alkalomra eljönni. Általában évente kb. 15-20 művet tanultunk meg, 15 alkalommal éneklünk nagyrészt az istentiszteletek valamelyikén, többnyire nagyobb ünnepeken, váltogatva a fél 9-es és fél 11-es időpontokat, hogy lehetőség szerint mindenki hallhassa. Néhányszor máshol is énekeltünk (pl. kórusversenyen, öregek otthonában, egyetemes imahéten). A záróhangversenyünkön más jellegű és hosszabb bemutatkozásra kerül minden évben sor. A változatos összeállítás hangszeres szólisták közreműködésével méltó befejezése az évi munkánknak és a Pünkösd ünnepének, amivel hagyományt is teremtettünk.

A kórusban három generáció tagjai énekelnek együtt (20-80. evesig). Ez azért jó, mert a kiscsoportos foglalkozásokon mindenki a saját korosztályával ismerkedik, az istentiszteleteken is nehéz az érdembeli barátkozás. A nyári táborozás a legjobb alkalom a generációk közeledésére, de ez csak egyszer van egy évben. A kóruspróbákon, szerepléseken, szeretetvendégségeken, és az év végi kerti party-n egy jó kis közösség működik, ahol számon tarjuk egymást.

A gyülekezet tagjai nagyra értékelik éneklésünket: sokan meghatóan nyilatkoznak a karácsonyesti szolgálatainkról, a meghitt hangulatról, az évenként ismétlődő záróhangversenyekről.

A kórus színesíti a megszokott formákat, az istentiszteleteken is jobban érthetővé, élményszerűbbé teheti Isten igéjét. Néhányszor részt vettünk a templomunkban 25 éve rendszeresen működő zenés áhítaton (pl. a Huszár Gál korabeli istentisztelet felelevenítésén). Olyan élményben is volt részünk 2002-ben, hogy Berkesi Sándor, a Kántus karnagya vezényelte a kórusunkat. Véleménye szerint a kórus életében az utóbbi néhány esztendő határozott fejlődést mutat. Nagy Csaba repertoár választásában érvényesül az egyensúly a régi és az új darabok között. Az énekkar megnyilvánulásain érezhető a zene lelkisége, kisugárzása, ami a záróhangversenyeken is mérhető. Mai világunknak nagy szüksége van a gyülekezetek lelkesítő hatására. Őrizni kell ezt a lelkiséget. Nagy szükség van a léleképítő kis közösségekre.

Székely Pálma
kórustag

« Vissza