Munkatársaink
Dr. Németh Áron - vezető lelkész
1983-ban születtem Esztergomban, másodikként, egy később hét tagúra bővülő lelkészcsaládban. Édesapám, mielőtt teológiai professzor lett Budapesten, dunántúli gyülekezetekben szolgált, ahogyan az ő édesapja is. Az egyik dédnagyapám és egyik üknagyapám debreceni lelkipásztorok voltak, nagybátyáim és nagynénéim között szintén vannak, akik gyülekezeti lelkészként, vallástanárként vagy teológiai oktatóként szolgáltak vagy szolgálnak egyházunkban. A hitet nyilván nem lehet örökölni, de tagadhatatlan, hogy ez a családi közeg kezdettől fogva formálta református identitásomat, és közvetlenül vagy közvetetten hozzájárult későbbi életutam alakulásához.
Gyermekkorom döntően a tatabánya-bánhidai parókiához kötődik, majd egy Budapesten töltött általános iskolai év után 1998-ban utam a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába vezetett. A Kollégium falai között töltött diákévek alatt több életre szóló döntést is meghoztam. Itt találtam rá feleségemre, Editre, itt érett meg bennem, hogy Krisztus követése számomra nem csupán jól begyakorolt családi minta, hanem saját személyes meggyőződésem, és itt született meg a döntés, hogy nem a sokáig dédelgetett orvosi pálya irányába indulok végül, hanem lelkipásztorként szeretném Istent szolgálni. A felnőtté válás folyamatában nagyon meghatározó volt számomra a „refis” közösség, a Kollégiumi Kántus, egy Svájcban töltött ösztöndíjas tanév, illetve a vezetésben szerzett első tapasztalatok főapparitorként.
Érettségi után a debreceni teológiára nyújtottam be a jelentkezésemet, ahova 2003 és 2009 között jártam, közben egy szemesztert a Bécsi Egyetem teológiai fakultásán is eltölthettem. A hittudományokkal való elmélyült foglalkozás nagyon inspiráló volt számomra, rendkívül izgalmasnak találtam a teológia minden területét, ugyanakkor igyekeztem aktívan részt venni a hallgatói közösség életében is, így például a 2007/2008-as tanévben szeniorként tevékenykedtem a teológus diákság körében.
A felkészülés évei után nagy várakozással tekintettem a segédlelkészi évre, ahol végre a megszerzett elméleti tudást gyakorlatban is kipróbálhattam. A 2008/2009-es tanévben a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség lett az a terep, ahol a Püski lelkészházaspár mentorálása mellett lelkészi identitásom is körvonalazódott. A segédlelkészi év más tekintetben is meghatározó volt, mivel ennek az évnek a kezdetén vettem feleségül Editet, és ennek az évnek a végén örülhettünk első gyermekünk, Máté születésének. Istennek hála családunk később két további fiúgyermekkel gyarapodott, Sámuel 2012-ben, Jonatán pedig 2015-ben született. Feleségem a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola tanítója, kisebb gyermekeink ugyanebbe az intézménybe járnak, Máté fiunk pedig a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának tanulója lett.
A 2009-es felszentelésemet követően a nagyerdei gyülekezet beosztott lelkésze maradtam, közben az egyetemi tanulmányok során kialakult tudományos érdeklődésem a hittudományi egyetem Doktori Iskolája felé terelt, ahol a kutatás mellett oktatói feladatokat is kaptam az Ószövetségi Tanszéken. Doktori tanulmányaimat és oktatói munkámat dr. Kustár Zoltán kísérte és segítette, akinek nagyon hálás vagyok sokrétű támogatásáért. Első gyermekünk születését követően, a családi és munkahelyi feladataim egyensúlyát csak azzal a kényszerű döntéssel tudtam megteremteni, hogy a posztgraduális tanulmányaim idejére a nagyerdei beosztott lelkészi szolgálatot letettem. Családommal továbbra is a gyülekezet tagjai maradtunk, lelkészi szolgálatomat azonban a lelkészképzés és teológiai tudományművelés területén folytattam tovább mint egyetemi oktató. Kutatóként előbb a Zsoltárok könyvét tanulmányoztam, később az ószövetségi antropológia területén mélyedtem el, közben örömmel végeztem a hallgatók közötti oktató-nevelő munkát, és nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy a bibliai héber nyelv és más ószövetséges tárgyak oktatásán keresztül részt vállalhatok a jövő lelkészgenerációjának képzésében. Doktori fokozatot 2015-ben szereztem, habilitációs értekezésemet 2024-ben védtem meg, tudományos eredményeimet hazai és külföldi konferenciákon, valamint szaktanulmányokban rendszeresen publikálom, közegyházi felkérésre 2021–2024 között a Magyar Bibliatársulat főtitkár-helyettesi megbízatását vállaltam.
A Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség 2024 nyarán hívott és választott meg lelkipásztorának. Isten különös kegyelmének tartom, hogy saját anyagyülekezetemben, magam és családom lelki otthonában immáron gyülekezeti lelkészként élhetem meg azt, ami minden eddigi feladatomban is vezérelt: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel...” (Zsolt 100,2).
Klément-Balla Zsófia
Klément-Balla Zsófiának hívnak, első gyermekként születtem kisújszállási családunkba 1997-ben. Az ének-zene tagozatos általános iskola elvégzése után kerültem Debrecenbe, a Tóth Árpád Gimnáziumban érettségiztem humán osztályban. A gimnáziumi évek azért voltak meghatározóak a számomra, mert ekkor hallottam meg Isten megszólítását, amelyre válaszként megkeresztelkedtem és konfirmációs fogadalmat tettem, valamint bekapcsolódtam a kisújszállási református közösség életébe. Az érettségi évében kaptam elhívást a szolgálatra, így az eredeti, történelemtanári jövőképet feladva a DRHE-ra jelentkeztem és folytattam egyetemi tanulmányokat 2016-2024 között, előbb vallástanári, majd teológus-lelkész szakon. Az egyetemi tanulmányaim kiegészítéseként két szemesztert külföldön, Lipcsében tölthettem zsinati ösztöndíjasként, ahol sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam. Innen hazatérve kerültem exmisszus-gyakornokként a Nagyerdei gyülekezetbe Püski Lajos és Judit mellé, majd a gyakorlati év befejezése és a lelkészképesítő vizsga letétele után is itt szolgálhatok tovább Istennek és a gyülekezetnek hála. Az Igével való szüntelen foglalatoskodás mellett az tölt még fel, ha emberek között lehetek, így nagy öröm a nagyerdei nagy, szeretetteljes, szolgáló család részesének lenni.
Szabó Pál és Szabóné Kovács Márta (2021. augusztustól)
Debrecenben születtem, itt végeztem tanulmányaimat. Kisiskolás gyermekként nem jártam a Nagyerdei Gyülekezetbe, de a gyülekezet egy hitoktatót küldött, akinek szeretetteljes foglalkozásain megismerkedhettem Istennel. 2000-ben konfirmáltam a gyülekezetben, akkor lettem ifis, és mentem először táborba. Mindkettőt megszerettem. Később istentiszteletekre is elkezdtem járni. Igyekeztem a gyülekezeti életben részt venni. Tagja voltam a nagy kórusnak, vagy éppen a tábori zenekarnak, a Matuzsálem ifi életét is próbáltam segíteni. A kapcsolatom a gyülekezettel 2011-ig volt szoros. Ezt követően, a fizikai távolság miatt, sokkal lazább szállal kötődtem a gyülekezethez. 2012 első felében ösztöndíjjal tanultam külföldön.
Feleségem Szabóné Kovács Márta, gyermek- és ifjúkorát Szerencsen és Bekecsen töltötte. A Sárospataki Református Gimnáziumban érettségizett, majd Pesten kezdte meg jogi tanulmányait. Az első félévben jött rá, hogy nem ezen a pályán kell elhelyezkednie. A debreceni teológián évfolyamtársak voltunk. Egy félévet ösztöndíjjal tanult Kolozsváron, és önkéntes diakóniai évet töltött Londonban, ahol egy gyülekezet életébe kapcsolódott be.
Az egyetemi évek alatt aktívan vett részt a zenei és közösségi életben. Örömmel énekelt a Kántusban, a teológus kórusban, fuvolázott a teológus zenekarban, vagy citerázott. A Nagyerdei Gyülekezetben a Matuzsálem ifi vezetésében vállalt szerepet. A Márta megszólítást szereti.
2012 nyarától a segédlelkészi évünket Hosszúpályiban (Márta) és Mátészalkán (Pál) töltöttük. A segédlelkészi évet követően 2013 augusztusában házasságot kötöttünk a Nagyerdőn, majd elkezdtük közös szolgálatunkat Rakamazon, Nyírteleken és a Nyírségi Egyházmegyében. Hálásak vagyunk az ott töltött időért, mert Isten kegyelme gazdagon áradt ki ránk. Örülünk, hogy sok értékes emberrel ismerkedhettünk meg, akikkel együtt tapasztalhattuk meg a gyülekezeti élet gazdagságát. Mivel nagyon szerettük a gyülekezeteket, ezért tőlük fájó szívvel köszöntünk el augusztusban. Az ott töltött nyolc év alatt születtek meg gyermekeink: Márton (2015), Sámuel (2017), András (2019). Legnagyobb fiunk idén kezdte meg tanulmányait a „Kistéká”-ban, második gyermekünk pedig a Babits utcai óvodába jár.
Szüleim a gyülekezeti kamarakórus aktív tagjai.
Jóleső érzés, hogy a gyülekezeti tagok első pillanattól kezdve szeretettel fogadtak minket. Reménységünk, hogy Istennek nagy tervei vannak Debrecenben, a Nagyerdőn is.
